Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

20. Székesfehérvár bevétele és bukása 1601-1602

31/ Oly az Istennek sőt irgalmassága, Kevésben vagyon inkább szent hatalma, Benne bízókban vagyon ő jó volta, Basát nem hagyá ő akaratjára. 32/ Rövid szóval ezt mind egybenfoglalom, Mert cikkelyenként mind meg nem írhatom, De ha töröknek estvei oltalom Nem lészen vala, lesz vala siralom. 33/ Igen nagy szégyent basa ekkor válla, Körösztényeknek ezen szívet ada, Herceg urakkal azt végezte vala, Vitéz moldra ki, mezőre szállá. i] 34/ Azért étszaka minden készen vala, Vasárnap regvei tábor megindula, Nádasdy hada elöl járó vala, Szentgyörgy föliben egy hegyre kiálla. 35/ Azalatt tábor patakon költözék, Elöl járóra sok török érkezvék. Puskával, nyílval őket lövöldözék, Urak serege visszarugaszkodék. 36/ Száguldván, őket török környüvevé, Az urat egyik csak közel elére, Vitéz Nádasdy lovát megtérété, Az hegyes tőrvei törököt leveré, 37/ No hétfőn regvei még kijjebb ménének, Szentgyörgy-mezőre egy hátra érének, Sereget szépen mezőn röndelének, Duca Mercurytúl jól intéztetének. 38/ Az basa is ott ellenben kiálla, Egy vitéz török ő vicéje vala, Memhet tihának azt nevezik vala, Jó hadviselő, híres vitéz vala.