Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

20. Székesfehérvár bevétele és bukása 1601-1602

15/ Ezt látván, mindjárt magokat elszánák, Port az bástyákban s tornyok alá rakák, Vitézek kűvöl ustromot indéttak, Törökök várast ő magok meggy új ták. [12b] 16/ Szörnyen az váras akkor mind ége, Monostor tornya a bástya néhány dűle, Maga négy órán csak tárta lövése, Isten így adá körösztyén kezébe. 17/ Elevenen bég akkor foglya esék, És sok fű török véle kézben esék, Bég felesége, sok bulya fogaték, Németekben is portul sok hányaték. 18/ Sietve írák ezt német császárnak, Koronázóhelyek kézben magyaroknak, Kiért hálákat Istennek adának, Mátyás hercegvei urak vigadának. 19/ Ebben sőt híre lén Haszon basának, Ki vezére vala az török császárnak, Sietve kelé vizét az Drávának, Reményű, vissza hogy veszi urának. 20/ Rendel herceg is, mindjárton elíra, Magyar uraknak széjjel parancsola, Minden indulna, maga is indula, Fejérvár alá Mátyás herceg juta. 21/ Ország hadnagya Dunán innend vala, Az jó Nádasdy Ferenc akkor vala, Batthyány Ferenc véle indult vala, Ezer lovas vélek s annyi gyalog vala. [13a] 22/ Lén Török István előbb indulásban, Mert Pápán vala fűkapitányságban, És herceg mellé siete táborban, Két úr is juta másfelől azonban.