Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

20. Székesfehérvár bevétele és bukása 1601-1602

SZÉKESFEHÉRVÁR VESZÉSÉRŰL VALÓ HISTÓRIA AZ NAGYSÁGOS URNÁK, ENYINGI TÖRÖK ISTVÁNNAK EGY RAB AZ TENGER MELLETT, GALATA TORNYÁBAN ÍRTA, SZOMORÚSÁGOS BÁNÁTJÁBAN NÓTÁJA: SZERTELEN VESZEDELEM REÁNK SZÁLLÁ AVAGY: SOK CSUDÁK KÖZÜL [IIA] 1/ Szegény Magyarország, már ha állhatsz lábra, Sok romlás miatt mert gyakran jutsz kárra; Minap is rabság szállá egy fiadra, Székesfejérvár juta pogányságra. 2/ Előbb is ezért sokat te bánkódtál, Két héán hatvan esztendég kit gyászlál, Nemrég kezedhöz hogy juta, vigadál, Nem lén segéded, s meg tûle elválál. 3/ Kárt válla véled ebben köröszténység, Jelesben Sárvár s Győr közt levő népség, Fiad rabságát báná sok nemesség Balatonig bé, Bakony-béli község. [11b] 4/ Errűl de renddel én is kezdek szólnom, Mind voltaképpen es dolgát megírom, Végre romlását utol megmondanom, Mert ezért fejem, hidd, én is fájlalom. 5/ Sőt ezerhatszáz s írnak vala egyben, Már német tábor kinn vala mezőben, Kevesen, csak mint tizenkétezerén, Rékomáromhoz szállanak mindegyben. 6/ Francúz nemzetbűi egy úr köztök vala, Fű császárképe táborban az vala, Duca Mercury Emmanuel vala, Okos és bátor vitézember vala.