Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

19. Felszabadítási kísérletek 1587,1593,1598,1599

A csatatér legfőlebb másfél mérföldnyire volt; a visszavonuláskor úgy láttuk, hogy köröskörül mindenütt halottak borították. Hogy mennyi volt az elesettek és a foglyok száma, jelenleg nem tudósíthatom erről Fenségedet. A basa kardját kettétörve hozták hozzám; katonáink sok aranyozott kardot és lándzsát zsákmányoltak, ami azt bizonyítja, hogy nem szegény, hanem tekintélyes emberek maradtak a csatatéren. Az elfoglalt zászlókat még nem gyűjtöttük össze. Nem kételkedem arról, hogy a város kifosztására kiküldöttek is sok készpénzt, továbbá értékes fegyvereket fognak magukkal hozni. A szabad portyázok elszakadtak a hadi néptől. Nem tudom, vájjon össze lehet-e ismét szedni őket. Azt hiszem nehéz lesz a dolog. A puskákat is elvitték, ide-oda dugdosták, ez okból úgy kell majd összeszedni. Ilyen dicsőségteljes győzelem után, - a hadi szokásoknak megfelelően - a csatatéren akartam táborozni, azonban vízhiány miatt, továbbá azért, hogy lássam, miképp viselkedik a város kivívott győzelmünk folytán, a városhoz közel egy tó mellett ütöttem tábort. Ámbár Pálffy úr és a többiek úgy gondolták, hogy a város körül helyezkedjünk el. Abban a meggyőződésben voltam, hogy a város megtudott valamit a dologról, mert a menekülő töröktől ismét erősítést nyert. Esetleg fegyvert is foghat, azonkívül a három külvárost már úgyis fölgyújtottam és így tennivalóm nem igen akadt. Különben sem voltunk olyan erősek, hogy a várost akár egy ponton is ostromolhattuk volna. Ily meggyőződésben semmit sem tudtam volna elérni, mert a német katonaságnak már 3-4 napja nem volt egy falat kenyere sem; kimerült, meggyötört állapotában az élelem és lótáp alig lett volna elegendő egy fél ostromra, a huszárok is hasonlóképpen mindennek híjával voltak. Ily viszonyok között úgy gondoltam, hogy távoznunk kell, hacsak nem akarjuk a kivívott szép győzelem dicsőségét elveszíteni; értekezvén tehát az urakkal és a katonákkal, a hónap 4-én elvonultunk, Győr felé vettük utunkat. Négy mérföldnyi távolságban azután nagy kavarodás támadt a kocsik között, minek folytán én és Pálffy úr elszakadtunk egymástól. O Komáromba ment, én pedig Győrbe indultam. A hadsereg tehát nélkülem ment 2 mérföldnyi úton. Tisztelettel jelentem Fenségednek, hogy a lábamat ért sérülés miatt, ami igen fájdalmas volt, - Serin gróffal együtt, aki lovával felbukván, erősen megzúzta magát, - Győr felé indultam. Megtettem rövid jelentésemet, amennyire lehetséges volt, Fenséged előtt, a többit majd részletesen mondom el, Barkó főhadi tanácsos úrral, aki állandóan mellettem volt. Kelt Győr, november 7-én 1593. Gróf Hardegg Ferdinánd." 1598-ban Nádasdy és Schwarzenberg próbálták meg Székesfehérvár fölszabadítását. Május 14-én érkeztek a külvárosokhoz, másnap azután Nádasdy csapatára 600 lovas rohant ki a törökök várából. Az ütközetben, amely inkább csak ki-