Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

Bevezető (írta Lauschmann Gyula, a szerző)

Az orvosi idealizmus és a szülőföldnek mélységes szeretete irányították tollamat öt éven keresztül, hogy Székesfehérvár történetét az összes beszerezhető adatok alapján egységesen megírjam. Az egyes korszakoknál az országos viszonyokra is kiterjeszkedtem pár vonással, hogy azoknak keretei között annál inkább előtűnjék az egységes jelleg, úgyszintén az is, ami városunkat a nemzeti érzülettől nem egyszer elválasztotta. A felhasznált latin oklevelek mindegyikét magyar nyelvre fordítottam, hiszen az eredeti szöveget a mai kor úgysem érti, mert a latin nyelv rég kiment a divatból, másrészről a latin szöveg a magyar fordítással kapcsolatban még inkább növelte volna a munkának amúgy is nagy terjedelmét. Könyvem felöleli a mi múzeumunkban őrzött székesfehérvári eredésű tárgyakat, szülőföldem megmentett emlékeit, amelyek a múltnak beszédes tanúságai és amelyek által épp a múltnak megbecsülését óhajtottam az olvasó lelkében fölébreszteni. Jól tudom, hogy minden jószándék dacára is nem tökéletes ez a könyv, ámde én is azt mondom, amit egyik történetíró mondott: „ha csonka ez a mű, bővítse és gyarapítsa, ha tökéletlen, egészítse ki, ha hibás, javítsa ki más". Bárcsak lenne utódom vagy követőm a székesfehérvári történetírás mezején! Nyugodt lelkiismerettel adom át örök hálám jeléül ezt a munkát szülővárosom közönségének, mert úgy érzem, hogy olyan az, mint a tükör, és ebből a tükörből, még ha homályos is, megláthatjuk létünket és dicsőségünket, múltunk szép vagy elszomorító emlékeit. Kérem, fogadja szülővárosom az én jó szándékomat olyan szíves érzéssel, mint aminő érzések hatották át az én lelkemet e könyv megírásakor! Magyar földön a latin nyelv volt igen sokáig az uralkodó a társadalom és a közélet terén egyaránt, és csak lassan lépett jogaiba a mi édes anyanyelvünk. Ezt a tényt akarván konstatálni, én is latin verssel végezem be ajánlatomat, de a latin verset magyarra fordítom. A klasszikus kor egyik költője ezt írta: „Menj hát útra, te könyv! hirdesd a régi időket És ha elolvasnak, - mondd, hogy az én kezem írt! Székesfehérvár, 1912. Lauschmann Gyula