Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

19. Felszabadítási kísérletek 1587,1593,1598,1599

19. FELSZABADÍTÁSI KÍSÉRLETEK 1587,1593,1598, 1599. A török uralom megtörését 1567-óta többször megpróbálták Székesfehérvárott a császári és a magyar hadak, míg végre 1601-ben, igaz, hogy csak egy évi tartóssággal, a nagy anyagi és emberi áldozatot siker koronázta. Az összes bevételi kísérletek Rudolf király alatt folytak le. Az első támadást 1587-ben fejtette ki a katonaság Székesfehérvár felszabadítására. Pálffy Miklós, komáromi várnagy pár száz emberrel Székesfehérvár alá jött, ahol már ostromművek készítéséhez fogott. A törökök kirohantak a városból, szétrombolták a védőeszközöket, Pálffyt sok török élete árán menekülésre kényszerítették. 1593-ban gyűlést tartott a bécsi haditanács, vagy mint akkor nevezték, a bellicum. Itt Zrínyi György, Nádasdy Ferenc, Pálffy Miklós, Thurzó György, Forgách Zsigmond, Dersffy Ferenc, Istvánffy Miklós, Révay András, Révay Péter, Hardegg Ferdinánd és Prann Erazmus voltak jelen, akik egyhangúlag úgy határoztak, hogy elsősorban Székesfehérvárt kell a törököktől visszahódítani. Hardegg Ferdinánd vezetésével október 29-én érkezett városunk alá a csekély számú felszabadító katonaság. Az út a ködös időben és a mocsaras vidéken elég fárasztó, de a katonaság jól tűrte a fáradalmakat. A török értesült a felszabadító sereg megérkezéséről. A sűrű köd dacára néhány török kilovagolt a városból és rémülettel vette észre, hogy az ellenség itt van. Izsák bég volt a vár parancsnoka, aki a váratlan hírre a külvárosok katonáit a várba összpontosította és hozzá fogott a védelemhez. A följegyzések Huszár Péter magyart említik, ki a külvárosokat hatalmába kerítette, s már a várat kezdte ostromolni. A további események megvilágítására Hardegg jelentéséből a következőket idézem: „E közben Huszár Pétertől azt az örvendetes hírt kapom, hogy azt a részt, melyet neki bevenni megparancsoltam, csakugyan be is vette: egyidejűleg még két nagyobb löveget is kért, abban a reményben, hogy talán sikerülne neki a vár ellen valami előnyös dolgot művelni. Erre a katonák nagy számban, többen a magyar nemesség közül is, avval a kéréssel jöttek hozzám, hogy ne vonuljanak el, hanem itt maradva Huszárnak a kért lövegeket elküldjem, mivel meglehet, hogy 2-3 óra alatt a város elesik. Én előre láttam, hogy ez hasztalan lépés lesz, mégis a vezetők s a magyar urak kedvéért beleegyeztem. Huszárnak a kért két löveget avval küldtem el, hogy ha éjfélig sikert tud kivívni, úgy azt jóváhagyom, de ha nem úgy a lövegeket visszahozva, a várost fosztassa ki, „gyújtassa föl és vonuljon el." Huszár Péter hősiesen