Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

17. Székesfehérvár bukása 1543

földet, követ és törmeléket, amelyekkel a vár körül levő mocsarat áthidalta, és így szabad és akadálytalan közlekedést nyert a városhoz. Apróbb csatározások után, augusztus 28-ik napja virradt föl: a török ostromra indult. Erről a napról említi Szinán csausz a következőket: „A katonaság a parancs értelmében minden oldalon ásót és lapátot fogott és serényen ásva egészen a vár közelébe érkezett, sőt annak a két szárny felől eső két bástyáját is lerombolta. Azonban mindkét szárny felől egy-egy rejtekkapu volt. Mikor két oldalon ásóval ásva haladtak előre, a gyaurok a rejtekkapukon kiütöttek és hevesen harcoltak, de végre is vereséget szenvedvén, visszafutottak a várba." Augusztus 29-én is rohamot intézett Khoszrev pasának serege, azonban a másik szárny nem jött segítségükre. A roham eredménytelen maradt. Augusztus 30-ról ezt említi Szinán csausz: „Igen nagy csata volt, a gyaurok külvárosában levő tornyok közül az egyiket elfoglalták, kétszáznál több gyaurt aprítottak össze." Az elmondott eseményekről meg kell jegyeznünk, hogy azok a budai kapu környékén játszódtak le.Varkocs itt öszpontosította egész hadi erejét, míg a többi külváros és a vár védése leginkább a mezőkről összegyűlt parasztság és a székesfehérvári diákok kezében volt. Augusztus utolsó napján a külváros egyik kápolnája ellen igen erős rohamot intézett a török. Istvánffy említi, hogy a roham hevében a várőrség felrobbantotta a kápolnát. Majd ezt mondja: „A mieink ekkor kirohanván mindent elpusztítottak és sok kártevés után együttesen tértek vissza a külvárosba. Ezen vérengző ütközet alkalmával igen sok előkelő török esett el, közöttük egy leginkább becsült basa." Szinán csausznál viszont ezt olvashatjuk: „A sátán átkozott hadának ama tornya alatt aknák voltak, amint tehát látták a gyaurok, hogy iszlám népe fölment ama toronyra, azonnal fölrobbantották az aknákat. De Allah kegyelméből a gyaurok felé működvén a tűz, több gyaur elpusztult, amin az igazhívők nagyon örvendeztek." Szinán csausz úgy látszik, itt tévedésben van, mert nem említi az elesett törököket, ezekről, talán hogy a vereség kevésbé legyen feltűnő, már előzőleg szól. Ezt mondja: „Ahmed pasának kapudai-basija, Oszmán Sáh bégnek zászlótartója és a boldogult Ajasz pasának Mohamed nevű vajvodája is vértanukká lettek. Továbbá Baltadsi Mohamed bég és Bilál Mohamed megsebesültek, Kara-Hiszár bégjének Keth Kudája pedig szintén vértanú lőn. Azonkívül a janicsárok, szpáhik és garibok közül is némely vértanukká lettek, mások pedig megsebesültek." Mindenesetre nagy volt a veszteség, ha Szinán csausz ennyi előkelő embert felsorolt. Vigasztalás gyanánt azonban hozzáteszi leírásához, hogy „az alávaló hitetlenek várában is számtalan gyaur porba hullt és elveszett." Ezek a támadó műveletek szeptember l-ig tartottak, ezen időig csupán egy külváros volt a török birtokában. A lakosság és a katonák tehát alaposan védték a várost, sőt a hagyomány még a székesfehérvári asszonyok elszántságáról is megemlékezik. Egy erős termetű asszony állítólag két török fejét vágta le kaszá-