Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)
Bevezető (írta Lauschmann Gyula, a szerző)
BEVEZETÉS Majdnem negyven esztendő múlt el azóta, hogy először olvastam Virág Benedek munkáját, a Magyar Századokat. Lekötötte figyelmemet az adatok gazdagsága és az időrendi csoportosítás, amely krónika alakjában meséli el a régi idők történetét. Olvastam azután Katona, Pray és a többi író műveit, amelyek adatokkal szolgáltak a modern történetírás kifejlődéséhez, és ez a sok olvasás érlelte meg bennem lassankint a gondolatot, hogy Székesfehérvár emlékeit, a rájuk vonatkozó forrásokat és okleveleket összegyűjtöm. Az egyetemi évek, majd az orvosi hivatás meggátolták tervezésemet, de nem múlt el a vágyódás, csak elpihent. Huszonkét év előtt fogtam hozzá az adatok rendszeres gyűjtéséhez, amelyeket most könyv alakban lát maga előtt az olvasó. A Codex diplomaticus és minden egyéb gyűjteményes munka oklevelét átnéztem, elolvastam a régi és az újabb történelmi munkákat, amelyeknek székesfehérvári vonatkozásait összegyűjtöttem. Ehhez a kezdő alaphoz azután a városi és a vármegyei levéltár aktái szolgáltatták a további anyagot. Átolvastam a latin, német és magyar jegyzőkönyvek minden lapját, a kocsiszámra megőrzött fascikulusok aktáit és a történelmi vonatkozást, a jellemző adatokat mind kijegyeztem. Kutattam, amennyire lehetséges volt a Nemzeti Múzeum és az Egyetemi Könyvtár írásai között is, amelyek közül a székesfehérvári jezsuiták több kötetes naplóját, Zalai Mihály főgimnáziumi igazgató szerezte meg számomra tanulmányozás céljából. Köszönetet mondok szívességéért! Adatokat kaptam a bécsi udvari levéltárból is, amelynek székesfehérvári vonatkozású aktáit eddig senki sem olvasta. Szekfű Gyula, az udvari levéltár tisztje juttatott hozzájuk igazán előzékeny szívességgel. A városi levéltár minden aktájának kikeresésében Juhász Viktor volt segítőm. Értékes adatokat szolgáltatott a püspökség és a főgimnázium levéltára. Az anyag ezután együtt volt, hatalmasan megnövekedett. Öt év előtt hozzáfogtam a rendszeres földolgozáshoz, amelyben Virág Benedek időrendi tárgyalását követtem. Jól tudom, hogy a modern történetírás ma már nem krónikát követel, hiszen a fejlődött kor más szempontokat tűz ki irányítóul. Ámde Székesfehérvár még a történetírás legelső korszakát éli, itt még adatgyűjtésre van szükség, a többi munka a jövő teendőihez tartozik. Én is adatokat gyűjtöttem, de ezek az adatok egyéni impressziókhoz; a magyar eseményeket mozgató és vezető tényezők köré fűződnek. Adataimról a nagy Pázmány Péter szavait mondhatom el: „itt van, jámbor olvasóm! minden, amit csak összeszedni tudtam!" Adataim a helyi történetírást akarják előmozdítani, jobban mondva fejleszteni, egyúttal a múlt idők szeretetét, a hozzájuk való ragaszkodást kívánnák