A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)

GERICS JÓZSEF - LADÁNYI ERZSÉBET: A 11-12. századi magyar néptudat és Székesfehérvár

ter pedig az idegen villicus-ok kinevezésével fenyegetőzve, 11. századi normák felrúgását helyezte kilátásba. A 9-11. század politikai gondolkodásának érdekes mintája tér vissza a magyar krónikának abban a hírében, hogy 1046-ban a lázadó pogány magyarok Péter táborába „sebes járású lovakon éjjel három hírnököt küldtek. Nekik ki kellett hirdetniük Isten, András és Levente rendeletét, és szavát (edictum et verbum Dei, Endree et Levente), hogy a püspököket a papsággal egyetemben öljék meg, vágják le a tizedszedőt, vegyék fel újra a hagyományos pogányságot, mindenestől töröljék el a collectât, s Péternek az emléke is pusztuljon mindörökre, és azon is túl németjeivel és olaszaival." A magyar krónikás itt Alkuinnál és Gerbertnél is megtalálható, tulajdonképpen súlyosan elítélő véleményt mond a nép szava - Isten szava' jelszóról. Alkuin szerint ti.: „A népet vezetni kell az isteni tanítások szerint, s nem követni... Meg sem kell hallgatni azokat, akik azt szokták mondani: ,vox populi vox dei', mert a csőcselék zenebonája mindig igen közel van az őrjöngéshez (tumultuositas vulgi semper insaniae proxima est)". Gerbert leszögezte: „Természetesen annak a népnek a szava, amely azt kiáltozta: ,Feszítsd meg, feszítsd meg', nem volt az Úr szava. Tehát a népnek nem minden szava az Úré (Ergo non omnis populi vox Domini est)." 24 A Péter történetét megörökítő krónikának ez a helye a távlatokat tekintve, irányt mutat a Kézai fogalmazta hun történet hasonló hangzású helyének értelmezéséhez. Az Altaichi Évkönyv szinte magától értetődőnek veszi, hogy Péter egyszersmind a kereszténység megszemélyesítője is volt országában, s a keresztények ügye a szerző leírásában azonos az idegenekkel. Műve írása közben alaposan kihasználta a fides szó többértelműségét: a hitet, hithűséget, alattvalói hűséget, hűségesküt. Eszerint 1046-ban András