A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)

PÜSPÖKI NAGY PÉTER: A székesfehérvári prépostság és bazilika előzményei és szerepe az alapítás első századában a kánoni jog tükrében

Ha elfogadnánk Györffy György felfogását, akkor bizony nehéz helyzetbe kerülnénk annak megindoklásával, hogy Székesfehérvár térsége miképpen került fejedelmi kézbe. Hiszen a Csák nemzetség egyike volt a legtekintélyesebb hazai nemzetségeinknek. Az ő esetükben az ősi szállásbirtok korai elvételének gyanújával aligha élhetünk, még akkor sem, ha a X. század elejére, vagy közepe tájára is helyeznénk azt.

3 Kralovánszky Alán 1965-i és folytatólagos régészeti feltárásai azonban árnyaltabb képet nyújtanak a város honfoglalás utáni leletanyagáról. Már az 1972-i összegezésében rámutatott arra, hogy Székesfehérvárott és közvetlen környékén a honfoglalást követő időszakban a régészet szemszögéből három temetkezési kört kell megkülönböztetni: 1. A 896-1020 közé helyezhető pogány magyar rítusú temetőket a város alatt, egy délnyugat-délkelet irányú vonalon húzódó övezetben. 2. Kevert, pogány és keresztény rítusú sírokat, amelyek a X. század közepe és a X/XI. század fordulója köré datálhatok a belvárosban. 3. Árpád-Ház kori sírokat több helyütt.

4 A fentebb említett két rövid krónikás híradás a bővebb XIV. századi változat fényében valójában mind Kézainál, mind Kálti Márknál pontosabb megfogalmazásban ezt mondja: » Árpád ... a Fehérvár mellett fekvő Noé hegyen ütötte fel sátrát, és ez az első hely, amelyet Árpád kiválasztott magának; a tőle származó Szent István ezért alapította mellette Fehérvár varost.« Györffy figyelmét a Noé hegy név magyarázata kötötte le, és emiatt nem ismerte fel a feljegyzés tényleges üzenetét. A krónikás híradásban a következő tények szerepelnek: 1. Árpád nem Székesfehérvár területén ütötte fel a sátrát, hanem a hely közelében.