A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)

PÜSPÖKI NAGY PÉTER: A székesfehérvári prépostság és bazilika előzményei és szerepe az alapítás első századában a kánoni jog tükrében

jelzett kora bizony már elégséges okot adhatott az új székesegyház felépítésére. Például: a »Conversio« 11. fejezete a 850 körül szentelt templomok kapcsán több esetet is feljegyez. Nevezetesen elbeszéli Sandratus pap templomának felszentelését, »ad quam Chezil territórium, et silvam ac prata ... tradidit et circumduxit hoc ipsum terminum«, azaz »melyhez Chezil meghatározott területet, valamint erdőt és legelőt adott ...és körülhatárolta azt«, illetve Dominicus pap esetében »Uli presbytero licenciám concessit in sua diocesi missam canendi, commendans üli ecclesiam illám et populum procurandum, sicut ordo presbyteratus exposcit«, azaz: »engedelyt adott annak a presbyternek, hogy diocesisében [értsd: plébániája területén - megj. PNPj misét énekeljen [azaz nyilvános istentiszteletet tartson - megj. ua.], rá bízván ama templomot és a nép gondozását, úgy ^miként azt a papi szolgálat rendje megköveteli.« A két idézet a keresztelőegyház, vagyis a plébánia klasszikus spirituális, igazgatási és gazdasági joghatóságának rövid, de szép és teljes körülírása. A plebániaszervezet jogi szabályozására nézve lásd PÜSPÖKI: »A középkori magyar egyházszervezet kezdetei ...« c. tanulmányunk I. és II. szakaszát (bibliogr. adatai a fenti 14. jegyzetben). Az itt összegezett statisztikai vázlat kánonjogi alapjaira nézve lásd röviden az előző jegyzetben említett tanulmányunk 86-87. oldalát. »ex eisdem nobilioribus Ungris utriusque sexus catholica fide imbutos atque sacro lavacro ablutos circiter quinque millia Christo lucrarentur. Christiani autem, quorum maior pars populi est, qui ex omni parte mundi illuc sunt captivi...«, azaz: »az előkelőbb magyarok mindkét neméből mintegy ötezerre tehető azok száma, akik vallják a katolikus hitet, és akiket a szent keresztség vizével megjelöltek. A keresztények azonban, akik a szolganép nagyobb részét teszik ki, akik a világ minden tájáról fogolyként kerültek ide...«. MMFH. III. 248. Éppen ezért a dunántúli, esetünkben a Fehérvár környéki 1000 tájára keltezett keresztény temetők datálását az új egyháztörténeti tények fényében esetenként talán újra lehet majd gondolni. Dlugoss 1440-ben készült lengyel krónikájából származó idézetre nézve lásd PAULER GY.: A magyar nemzet története Szent Istvánig. 1900. 195. -