A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)

PÜSPÖKI NAGY PÉTER: A székesfehérvári prépostság és bazilika előzményei és szerepe az alapítás első századában a kánoni jog tükrében

Kézai Simon mester az 1280-as években összeállított krónikájában a bazilika felszerelésének anyagi forrásait nevezte meg: »Sanctus namque rex Stephanus coronatus et tandem duce Cuppan interfecto, Iula avunculo suo cum uxore et duobus filiis de Septem Castris in Hungáriám adducto, et adiuncto Septem Castra Pannóniáé, post haec cum Kean Bulgarorum duce et Sclavorum praeliatus est. Quo devicto de ipsius thesauro Beatae Virginis ecclesiam de Alba dicare ( ~ ditare) non omisit, quam fundasse perhibetur.«, azaz: »Szent István ugyanis, miután megkoronázták, s végre Koppány vezéri megölte, nagybátyját, Gyulát, nejével és két fiával együtt Erdélyből Magyarországra vitte, [és miután Erdélyt Pannóniához csatolta] aztán a bolgárok és szlávok fejedelmével, Keánnal harcolt. Ennek leverése után nem mulasztotta el, hogy ennek kincséből a Boldogságos Szűz fejérvári templomát ne javadalmazza, melyet mint mondják, maga alapított.«

m A Képes Krónika, amelynek szerkesztését Kálti Márk 1358-ban kezdte meg, ugyancsak a bolgár hadjárathoz kapcsolja azoknak a kincseknek a megszerzését, amelyek lehetővé tették az albai bazilika felszerelését. A krónika összeállítója a bolgár kincsekkel kapcsolatos szövegbe egy - az erdélyi Zoltánra vonatkozó - közlést toldott be, amelyet kisebb betűkkel jelölünk: »et inestimabilem copiam thesaurorum, et precipue in auro et gemmis ac preciosissimis lapidibus accepit, et locavit ibi unum proavum suum, nomine Zoltán, qui »Fölbecsülhetetlen mennyiségű kincset szerzett így, főként aranyat, gyöngyöt és drágaköveket. Ide telepítette egyik felmenő rokonát, név szerint Zoltánt, aki azután