A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)

PÜSPÖKI NAGY PÉTER: A székesfehérvári prépostság és bazilika előzményei és szerepe az alapítás első századában a kánoni jog tükrében

jóság, nemcsak azon a napon, hanem sok idő múltán is kegyesen munkálkodott szolgája érdemeiért, úgy, hogy más vidékekről is, hallván Isten jótéteményeinek hírét, egészségük visszanyerése végett a különb-különb betegségekben szenvedők a boldog férfi közbenjárásához vágyton vágyva sereglettek.^ A fehérvári bazilika tehát 1083-ban nem csupán nemzeti, hanem általános keresztény zarándokhellyé lett. Ugyanebben az időben válik a magyar királyok rendes temetkezőhelyévé is, akik a Szent Királyt legitimitásuk biztosítékának tekintették. A Taksony-Géza-István féle, illetve családtagjaik számára szolgáló fehérvári temetkezőhely, amely célra korábban a Szent Péter és Pál keresztelőegyház, Imre halálától kezdve pedig az új bazilika szolgált, szúk családi jellege már - mint fentebb láthattuk - Szent László halála idején (1095) más perspektívába került. Ámbár László esetében még az ország vezetői bizonytalanok voltak a meghalt király végső nyugvóhelyének megállapításában, Könyves Kálmán 1116-ban bekövetkezett halálától középkori királyaink - kevés kivétellel - ide temetkeztek. A bazilika »korai korszakanak« alsó korhatárát két szakaszban kell szemlélnünk. Először és alapvetően a fehérvári fejedelmi udvarház kisméretű magánkápolnájának, a helybeli Szent Péter és Pál keresztelőegyház joghatósági területén létesült valóságos, építészeti szemszögből önálló építésű kápolnájának keretei közt, mint arról fentebb az I-c) fejezetben bővebben szóltunk. Ez szolgáltatta ugyanis, mint látni fogjuk, a bazilika exempciójának jogalapját. Építésére mindenképpen a veszprémi püspökség megalapítása, tehát 1000. előtt került sor. Az építés lehetséges kezdetét Géza és Taksony temetkezési helye körül mondottak alapján akár 963-tól is feltehetjük.