A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)
SOLYMOSI LÁSZLÓ: A székesfehérvári káptalan hiteleshelyi működésének főbb sajátosságai az Árpád-korban
A fehérvári káptalan kerek (60 mm átmérőjű) pecsétjén az Angyali üdvözlet közismert jelenetét ábrázolták. Körirata a pecsét tulajdonosát, a fehérvári káptalant nevezte meg: + Sigillvm capitvli Albensis ec-(c)lesie, azaz a fehérvári egyház káptalanjának pecsétje. 16 Az ábrázolás stüusvizsgálata nyomán az a feltételezés született, hogy a káptalan 1237-ből ismert pecsétje néhány évtizeddel korábban, a 13. század elején keletkezett, és eredetileg nem oklevelek megerősítésére, hanem istenítélet alkalmával a kézpólya lezárására használták. 17 Ennek azonban ellentmond, hogy a 13. század elején - miként a veszprémi káptalan birtokában levő legrégebbi datált pecsét mutatja nem testületi pecsétet alkalmaztak, mint amilyen a fehérvári káptalané volt, hanem patrónuspecsétet, vagyis a köriratban tulajdonosként még nem a testületet, hanem az egyházi intrézmény védőszentjét nevezték meg, és az istenítéletnél eredetileg külön pecsétet alkalmaztak. 18 Egyébként is nehéz elképzelni, hogy testületi pecsét birtokában a fehérvári káptalan évtizedeket várt volna arra, hogy azt rendeltetésének megfelelően oklevél megerősítésére használja. Éppen ezért a fehérvári káptalan pecsétnyomója 1235 és 1237 között készült, mégpedig abból a célból, hogy a saját és az országos gyakorlat közti anomália megszűnjön. A pecséthasználat (a pecsét és felfüggesztésének módja, a hártya szélének felhajtással - pucával - való megerősítése) látványosan megváltoztatta az oklevél képét, sőt bizonyos értelemben a tartalmát is. Az oklevél megerősítő része (corroboratio) ezentúl a pecsételés tenyéré is utalt. Ezzel egyidejűleg azonban olyan további változások is történtek, amelyek nem feltétlen következtek a pecsét alkalmazásából. Egyfelől módosult az oklevelek szerkezete. A fehérvári káptalan a 12. századi oklevelek struktúrájából páratlanul sokáig, egészen a pecséthasználat bevezetéséig megőrizte azt az oklevélszerkesztési gyakorlatot, amelyben a keltezés az oklevél középső részének az elején, közvetlenül a
