A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)
SOLYMOSI LÁSZLÓ: A székesfehérvári káptalan hiteleshelyi működésének főbb sajátosságai az Árpád-korban
A SZÉKESFEHÉRVÁRI KÁPTALAN HITELESHELYI MŰKÖDÉSÉNEK FŐBB SAJÁTOSSÁGAI AZ ÁRPÁD-KORBAN SOLYMOSI LÁSZLÓ R égóta ismert, hogy Magyarországon az egyházi intézmények egy csoportja a középkorban és azon túl is a közjegyzőkéhez hasonló, de azokénál jóval szélesebb körű írásbeli tevékenységet folytatott. A magyarországi egyházi testületek jól meghatározott köre: székes- és társaskáptalanok, valamint bizonyos szerzetesrendi konventek a hasonló európai egyházi intézményekkel ellentétben hiteleshelyként tevékenykedtek, nagy számban hiteleshelyi kiadványokat is készítettek. Egyfelől természetes vagy jogi személyek megkeresésére, másfelől királyi parancsra vagy hatósági megbízásra közhitelű okleveleket állítottak ki. A legújabb kutatás arra is rámutatott, hogy nem a szerzetesrendi konventek, hanem a királyi alapítású székes- és jelentősebb társaskáptalanok voltak a hiteleshelyi tevékenység kibontakozásának a színterei. A székes- és társaskáptalanok előnye abból fakadt, hogy a szerzetesekkel ellentétben sokkal nyitottabbak voltak a társadalom igényei iránt, és széles körű társadalmi bizalmat élveztek. Ez utóbbit annak köszönhették, hogy Könyves Kálmán páratlan központosító intézkedése (22. tc.) révén a 11. század óta kizárólag ezekben az intézményekben végezték az istenítélet szertartását, itt tartották a bíráskodásban bizonyító eszközként gyakran alkalmazott tüzesvas-próbát. Természetesen a perbeli bizonyítás másik eszközét, az esküt is kezdetben ezekben az intézményekben tették le. 1
