A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)
ÉRSZEGI GÉZA: A székesfehérvári Boldogasszony Egyház kiváltságairól
utánra rögzült. A napját a kenet napjának nevezték. 40 A krizma megáldása mindig a püspök feladata volt, s az általa megáldott krizmát osztották szét a joghatósága alá tartozó területen. A fehérvári egyház kiváltsága volt, hogy a szent kenetet bármelyik püspöktől megkaphatta, ahogy az oltár- és templomszenteléseket, valamint az egyházi rendek feladását is bármelyik püspöktói kérhették. 6. A prépost johatósága alá tartozó népek minden vonatkozában a székesfehérvári egyház joghatósága alá tartoznak, tizedfizetés, igazságszolgáltatás, gyónás stb. tekintetében is. 41 A termés tizedével való adózás ókori eredetű. 42 Az egyházi tized eredete meg éppen az Ószövetség törvényére vezethető vissza, s a 4. századtól kezdve az Egyházban is jelen van nem mint kötelezettség, hanem mint önkéntes ajándék. Az adomány mindenféle termés és pénz lehetett; az ajándékokat a hívek a templomban kosarakban helyezték el, s onnan a püspök házába kerültek. Később ezek az önkéntes adományok a termés tizedét (decimae), illetve zsengéjét (primitiae) jelentették. Az 5. század végén Szent Simplicius (468-483) és Szent Gelasius (492-496) pápák rendelkezése folytán az alapvetően a püspököknek fizetett tizedet felosztották; ebből jutott a püspöknek, illetve plébánosnak, a klerikusoknak meg a szegényeknek, valamint egyik részét az egyházi épületek karbantartására (fabrica ecclesiae) fordították. A tizedfizetés a 6. századtól zsinati határozattal kötelezővé lett téve, 43 s a 8. századtól az uralkodók is jövedelmeik tizedét fizették, s így általánosan kötelező adóvá lett. A tizedet mindenki minden termény után, sőt helyenként személyek után is fizette, mégpedig annál a keresztelő egyháznál, ahol lakott. Sőt új templomok építése címén sem lehetett a régit megfosztani addig élvezett tizedjövedelmétől. 44 A tizedfizetés alól kivették azokat, akik kiváltsággal rendelkeztek, mint némely szerzetesrend, amelynek tagjai a saját kezük munkájával meg-