A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)

GERICS JÓZSEF - LADÁNYI ERZSÉBET: A 11-12. századi magyar néptudat és Székesfehérvár

Teljesebb összefüggésben a két hely így hangzik: „Az Isten nem taszította el népét, melyet eleve megismert magáénak. Avagy nem tudjátok, mit mond az írás Illésről, hogyan panaszkodik Istennél Izrael ellen? Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat felforgatták, egyedül én maradtam meg, és életemre törnek. De mit mond neki az isteni válasz? Meghagytam magamnak hétezer férfiút, akik nem hajtottak térdet a Baal előtt. Éppígy a jelenben is vannak meghagyottak a kegyelemből való kiválasztás alapján (Sic ergo in hoc tempore reliquiae secundum electionem gratiae salvae factae sunt. Rm 11, 2-5)", illetve: „Jézus Krisztus ... önmagát adta értünk, hogy ... minket ... tulajdon népévé tisztítson (ut nos ... mundaret sün populum acceptabilem. Tt 2,14)". A Legenda minor szerzője tehát „a maradék teológiáját" alkalmazza az István által térített magyarokra. Ok azután a kegyelmi kiválasztás alapján lettek populus acceptabilis, Jézus tulajdon népe. Szintén kulcsfogalma az isteni eleve elrendelés, az István-kori térítés ama leírásának, amely a Kálmán törvényét szövegező Albericustól származik. Ő saját magának a magyar néphez és Szent Istvánhoz való viszonyáról is nyilatkozik. Elmondja, hogy „ennek a népnek a nyelvében kevésbé vagyok járatos (in huius populi lingue génère minus me promptum)". A magyarságról és Szent Istvánról mégis így ír: „... Ki kételkedik abban, hogy az a törvény, melyet a mi Szent István atyánk, amaz apostoli férfiú, népünknek adott (a sancto patre nostro Stephano, viro quippe apostolim legem populo nostro datam) ... senkit sem bocsátott el a fegyelemnek vesszeje nélkül, mivel az eleve elrendelés ideje akkor még nem hozta meg a hitnek egyetlen igaz megvallóját sem.... Ugyanis midőn az említett atyánk idejében (tempore predicti patris) az ő egész országa barbár műveletlenségnek hódolt (barbaricis servient incultibus), és a tudatlan és kényszerből lett keresztény (rudis