Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
I. A polgári fejlődés évtizedei
Most legyen elég annyi előleges tudomásul, ha szükség leend másszor is, többet is, csakhogy sikere legyen, mit bizton hiszek, s teljes reményem van, hogy e hon független leend valaha a külföld zsebelő befolyásitól, s nem leend örökösön 120 az idegen nyerészkedő társaságok martaléka. FORRÁS: Boross Mihály: Néh ány felvilágosító szó a székesfejérván életbiztosító intézetről. In: Hazánk I. évf. 1847. június 1. 253-254. o., június 3. 257-258. o. 1847. augusztus 16. Bácsy Sándor felsővárosi tanító a vasárnapi iskolákban való munkájáért fizetéskiegészítést kér Tekintetes Nemes Tanács! T(isztelt) cz(ímzett) Választó Polgárság! Midőn a csecsemő ember a világra pillant, hasonló azon darab márványhoz, mellyből a művész keze emlékoszlopot, madonna-szobrot, szóval mindent teremthet; művész vésüje nélkül pedig haszontalan szirt marad, és az idő vasfoga lassankint mint durva anyagot elporlaszt, vagy több-több szirtmorzsákkal egyesülve óriássá növekszik; így van az emberrel, a kis csecsemővel is. Keblében rejlenek az érzemények, szívében lappanganak az erkölcsök, agyában pislog az ész fáklyája, de a nevelés, a tanítás föladata ezeket kifejteni, az érzeményeket megnemesíteni, az erkölcsöket tisztán emberiekké formálni, s az ész fáklyáját lobogó lángra gyújtani csak a nevelés, csak a tanítás képes. Ezek nélkül a nemes anyag eldurvul, a szív elvadonul, a lélek elsetétül, a kebel elzordonul, szóval az emberré formálható s nevelhető kis polgár barommá alacsonyul. Nevelőnek lenni, jó nevelőnek lenni, ép(p)en olly nehéz, mint szép pálya. A nevelő átveszi a mesterkéletlen s természeti egyszerűségében lévő kis embert, és teremt belőle jó és hasznos polgárt a honnak, haszonvehető tagot az emberi társaságnak, buzgó fiát az egyháznak; szóval képez e durva anyagból Isten-képet. Es még ezen czélját elén, hogy mennyi béketűrésnek kell megtörni, mennyi szónak kell pusztában elhangzani, mennyi magnak sziklára hullani? azt úgy hiszem felesleges rajzolni, — az örömöt pedig mindenikünk képzelheti, ki életében magától valami jót idézett elő. Illy és hasonló gondolatok és érzemények közt tanítói pályámon, midőn a nemes városnak jó embereket nevelni iparkodnék, tekintetes tanácsnok és iskolafelügyelő, tekintetes Sáy István úr által felszólíttattam: nyilatkoztatnám ki váljon a vasárnapi iskolák tanítását elvál(l)alandom-e? Ezen felszólításnak hódolva, a vasárnapi iskolák tanítását annál inkább kész vagyok elvál(l)alni, hogy a mostani csekély fizetéssel díjazott valóban nyomasztó helyzetem és állásom is a vasárnapi iskolák körüli fáradozásaimért jobbítva leend; mert midőn én a Székes Fejérvári felsővárosi tanodában a tanítói állomásra elválasztattam, s azt 200 p(engő)fonnt évi fizetésért el is vál(l)altam, azon reményben tevém, hogy némi mellékes jövödelmek ezen csekély összeget annyira nevelendik, hogy egyszerűen ugyan, de tisztességesen elélhetek: azomban csalódtam, mert eddig eltöltött iskolatanítói pályám alatt egy fillérnyi mellékes jövödelmem sem volt, s így képzelhető: milly szigorúan és nyomorogva jöhettem ki csekély havi díjammal. Igaz, hogy több tanítók is vannak városunkban, kik szinte 200 p(engő)forint(t)al díjaztatnak, de azoknak, némellyeknek mint kántorok, másoknak mint hangászoknak 121 jövödelmeik nem megvetendők, s így nem kell úgy megszorítkozniok mint nekem. A Belsővárosban is van tanító, ki szinte sem kántor, sem hangász és 200 p(engő)forint a fizetése; de az magánórákat adhat, 120 Örökösön, azaz örökösen. 121 hangászok=zenészek
