Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)

II. A forradalmi átalakulás első hónapjai

ellentállni mer a kormánynak, ez el tud, s el fog tiporni mindenkit, ki a közrendet megzavarni merészkedék, — ne gondolják, hogy a szabadság időszaka a csendbontás aerája. Mély csend követte szavaimat, senki sem mert moczanni. Erre elmondtam nekik, hogy a szabadság nem kiváltság, hogy ez olyan, mint az égő gyertya, mely nem veszt semmit világából, ha más gyertyát gyújtanak meg rajta, hogy a zsidók is úgy fiai hazánknak, mint mi magunk - előadtam, mily dicsőség az a magyar nemzetre, hogy, mit más nemzetek vérök árán tudtak csak szerezni, mi azt békés úton vívtuk ki, s mily szégyen volna az, ha köztünk meghasonlás állna be, ha rendbontás szennyezné be a nemzeti dicsőség napjait; figyelmeztettem végre arra is, hogy mi rendbontást nem tűrhetünk, s meg tudjuk azt torolni; említettem Székesfejérvár dicső múltját, felszólítottam a népet, ne homályosítsa azt el vallásos és nemzetiségi türelmetlenséggel, s így szónokoltam másfél óra hosszat mindig melegebben, de a nép hallgatott, s csak a végén hallatszott néhány éljen-szó. Feltettem most a kérdést, akarják-e megsemmisíteni előbbi határozatukat, s visszahívni a zsidókat? Egypár szó hallatszott: Akarjuk. Szóljanak azok, kik nem akarják! Mély hallgatás — mire kimondtam a végzést, hogy az elébbi népgyűlés határozata, mely a zsidók kiűzetését követelte a tanácstól, egyhangúlag visszavétetett, s hogy én ennélfogva a tanács végzését megsemmisítem, s hogy e végzés ne szennyezze be a jegyzőkönyvet, azt ünnepélyesen saját kezemmel a jegyzőkönyvből kitéptem, az egész eljárásról Lórody által készült jegyzőkönyvet felolvastattam, hitelesítettem, s a gyűlést feloszlattam. A nép csendesen hazament, a polgármester pedig a megyeházba kísért, hogy a végzés végrehajtására nézve vegye rendeletemet. Meghagytam neki, közölje a határozatot hivatalosan a zsidó előjáróval, ki a szomszéd faluban várakozik, s hívja vissza a zsidókat, különben felelőssé teszem minden további zsidóüldözésért. A püspök nagy ebédet adott tiszteletemre, gratulált, hogy e csiklandós ügyet oly szerencsésen oldottam meg, a pezsgő folyt, körmönfont toasztok hangzottak, midőn a huszár jelentette, hogy egy polgárküldöttség szólni kíván. Bevezet(t)ettem, elmondták hogy a lakosság belenyugodik ugyan a végzésbe s rendeletembe; de még a zsidókat hivatalosan vissza, ne kívánjam hogy a polgármester a rabbinusnak írjon; a zsidók úgy is tudják már mi történt a városban, térjenek vissza éjjel minden demonstratio nélkül, holnap reggel rendben lesz minden, ne követeljem hogy a város szégyenben maradjon. Természetes, hogy e kérelemnek engedtem, a zsidók éjjel visszatértek a városba, én pedig a közcsend s rendbizottság tekintélyének békés úton történt ilyetén helyreállításával visszamentem Pestre. FORRÁS: Pulszky Ferenc: Eletem és korom II. kötet. Bp., Ráth Mór, 1880. (Továbbiakban: Pulszky) 73-78. o. 1848. április 11. Székesfehérvár város tanácsa sajtóközleményben cáfolja, hogy köze lenne a zsidók elűzéséhez A Nemzeti Újság 675-ik számában a tanács iránt rágalom foglaltatván a zsidók kitiltása tárgyában Cáfolat a szerkesztő-hivatalhoz, és panasz a N(agy) M(éltóságú) Helyt(ar) tó-Tanácshoz elküldetett.