Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)

Bevezető

Bevezető Székesfehérvár várostörténeti irodalmában kevéssé jelentős helyet foglalnak el a forráskiadványok; a településtörténetet elsősorban a feldolgozások, köztük monográfiák, tanulmányok, cikkek képviselik. Ugyanezt mondhatjuk el 1848/49 helytörténeti irodalmáról is. A Székesfehérvári Városi Levéltár 1992-ben történt újjászervezése után elsőként egy régi adósságot kívánt törleszteni, amikor úgy határozott, hogy négy kötetben közzéteszi Lauschmann Gyula (1861-1918) 1908-1912 között összeállított, mindaddig kéziratban maradt várostörténeti monográfiáját. Ennek III. kötete városunk 1801-1849 közötti történetét dolgozza fel időrendben, s ad alapvető tájékoztatást az érdeklődőknek egy új és korszerű várostörténeti mű megszületéséig. A monográfiasorozat kiadását követően tette közzé levéltárunk a fehérvári Ma Kiadóval közösen Magony Imre székesfehérvári nemzetőrséget bemutató kismonográfiáját, amely értékes 1848-as forrásokat tartalmaz. A kötet fogadtatása is jelezte, hogy a város polgárainak határozott igénye van olyan történeti forráskiadványra, amely a mindennapi élet szintjén tükrözi a kor eseményeit. Benne a mai fehérváriak nemcsak elődeikre ismerhetnek, de a város történetének olyan epizódjaival is találkozhatnak, amelyek - ha közvetve is - meghatározták a város későbbi fejlődését. A forradalom és szabadságharc eseményeinek feltárása a múlt század utolsó évtizedében kapott nagyobb lendületet, elsősorban Moenich Károly városi levéltáros feltáró munkájának köszönhetően. Moenich forrásközlései a Székesfehérvári Hírlap hasábjain láttak napvilágot. Munkájának különleges értéke, többek között az is, hogy az azóta elkallódott dokumentumokat megőrizte az utókor számára. A források közreadását elképzelése szerint nagyobb feldolgozás, a forradalom városi eseményeinek feltárása és önálló kötetben történő közlése követte volna, de erre sajnos nem került sor. Kötetünk Székesfehérvár reformkori történetéből ízelítőt ad, a forradalom és szabadságharc korát pedig részletesen bemutatja. A levéltár munkatársai igyekeztek viszonylag széles forrásbázist felhasználni a kötet anyagának összeállításakor. Ma már alig hozzáférhető hírlapok fehérvári tudósítóit éppúgy megszólaltatják, mint a szélesebb közönség előtt ismeretlen memoárírókat: a jótollú Boross Mihály ügyvédet, Pulszky Ferencet, a radikális Madarász Józsefet, vagy báró Fiáth Ferencet, a császáriak által kinevezett királyi biztost és főispánt. A Székesfehérvárra vonatkozó hivatalos „irományok" sokszínűek: a város tanácsülési, közgyűlési, állandó bizottmányi jegyzőkönyvei és iratai mellett megtalálhatóak a korabeli kormányszervek, a fehérvári püspökség, káptalan és papi szeminárium iratai, s magánszemélyek irathagyatéka is. Köztük megrázó erejű búcsúlevelekkel is találkozunk, amelyeket a szabadságharc mártírjai, Hübner András és Kutzka Mihály városi polgárok írtak életük utolsó óráiban, 1849 nyarán. A források közzétételének elve az időrendiseg, így a reformkortól a szabadságharc végéig, keletkezésük sorrendjében követik egymást. Mivel több kéztől származó, sok egyéni helyesírást tartalmazó dokumentumot teszünk közzé, egységes normákat kellett alkalmaznunk. Az eredeti következetlen írásmódot egységesítettük, a helyesírást - az eredeti jellegzetességek meghagyásával - a maihoz közelítettük. A mondatszerkezeteket szükség szerint tagoltuk, a főnevek nagybetűs (németes) írásmódját elhagytuk, a tu-