Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
II. A forradalmi átalakulás első hónapjai
SD 53 CE IL A forradalmi átalakulás első hónapjai 1848 tavaszának székesfehérvári eseményei két, egymástól jól elkülöníthető szakaszra bonthatók. A korszakhatár április 11., ezen időpontig a városi tömegmozgalom, a társadalmi önmozgás adta az események fontosabb történéseit. Ezt követően azonban a helyi kezdeményezések a törvény adta keretek között mentek végbe. A változások legfőbb momentumai: a helyhatósági választások, a polgári közigazgatás kiépítése, majd az országgyűlési választások voltak. Ez időben az évszázados közigazgatási struktúra legitimitása megingott. Székesfehérváron a népmozgalom „leszerelésére" a tanácsi testület kiegészítette önmagát. A szűkkörű testület döntéseit a város polgárai nem fogadták el. Más városokhoz hasonlóan ekkor a választópolgárság testülete is jelen volt az üléseken, sőt a „sorsfordító" kérdéseket a város polgárainak jelenlétében népgyűléseken tárgyalták meg. A városi hatóság és Székesfehérvár országgyűlési követei között március közepén folyamatos a kapcsolat. Haáder Pál és König József követek március 14-én kelt levelükben jelentették a város tanácsának a bécsi eseményeket. A jelentésből kitűnik, hogy részletes információkkal rendelkeztek a birodalom fővárosában zajlott változásokról. Beszámoltak a szabad sajtóról, a polgári őrsereg felállításáról, egyúttal értesítették a városvezetést arról, hogy 72 tagú küldöttség viszi az uralkodóhoz az országgyűlési feliratot. E küldöttségnek Haáder Pál főbíró is tagja volt. A „sebes postán" küldött jelentés részletes megtárgyalására a március 16-án tartott tanácsi ülésen került sor, ahol egy az „országgyűlési utasítást véleményező" küldöttségre bízták a követi jelentések további véleményezését. Összejövetelükre március 16-án a délutáni órákban került sor, majd ezt követően a város több polgárának jelenlétében folytatták tovább a megbeszélést a Pelikán vendéglő színháztermében tartott vacsorán. Boross Mihály „Élményeim" címmel megjelent munkája részletesen emlékezik e korszakról, melyben a székesfehérvári forradalmi események kiindulópontjaként a Fekete Sas vendéglőt nevezi meg, amely a pesti Pilvaxhoz hasonlóan a városi értelmiség és honorácior réteg „gyüldéjeként" helyet adott összejöveteleiknek. Boross, Hamvasy Emérrel együtt az Első Magyar Életbiztosító Társaság közgyűlésén vett részt március 14-én, így a forradalom kitörésekor Pesten tartózkodott. Onnan csak másnap érkeztek Székesfehérvárra. A kaszinózó urak 1848. március 16-án részben a szemtanú, Boross Mihály elbeszélése alapján itt szereztek tudomást a pesti forradalomról, s itt járt kézről-kézre a 12 pont, amelyet másnap már falragaszokon olvashattak a fehérvári polgárok. A március 17-i tanácsülés alatt a polgárok a városháza udvarán gyülekeztek és többek között Szluha Benedek Fejér megyei szolgabíró, Hamvasy Emér, Gilly János, Simli József és Réh János képviselőket bízták meg, hogy a tanács ülésén jelenjenek meg és kérjék fel a testületet, hogy a közgyűlést a Városháza udvarán folytassák, tekintettel „a tárgyalandó ügyek országos és nemzeti fontosságára". A városi polgárok képviselői hangsúlyozták, hogy a népgyűlés résztvevői „a városi közigazgatás, és az igazság-kiszolgáltatásba avatkozni nem akarnak". A tanács készséggel hozzájárult a polgárok kéréséhez, de a tanácskozást nem tanácsi ülésként folytatták, hanem „elegyes közgyűlési jegyzőkönyvet" vettek fel.
