Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)

VII. A szabadságharc végnapjai

VII. A szabadságharc végnapjai A július l-jén megtartott népgyűlés ismét a magyar ügy mellett foglalt állást, de a polgárok ellenállását lehetetlenné tették a július 12-én megjelenő császári csapatok, amelyek azonnal megkezdték a lakosság lefegyverzését. Gróf Falkenhayn altábornagy, térparancsnok és megbízottai a visszatérő Gaál Eduárd császári biztos segédletével megkezdték a város pacifikálását. A megszálló katonaság első intézkedései közé tartozott a schwarz-gelb szellemű személyek korábban zár alá vett vagyonának visszaszolgáltatása és a városi lakosság fegyvereinek elkobzása. A császári biztos augusztus l-jén megreformálta a tisztikart, új császárhű városvezetést hozott létre. A város polgármesterévé Baur Györgyöt, főbíróvá Linczer Vilmost nevezte ki, ezzel egyidejűleg teljesen átalakította a tanács személyi összetételét. A katonai parancsnok intézkedett a magyar függetlenség védelmében kereszteshadjáratot hirdető kanonokok, köztük Mihalik György belvárosi plébános és Tamás Brúnó ferencrendi áldozár elfogásáról és Budára szállításáról. Rajtuk kívül a későbbiek során másokat is elfogtak, közülük Schwanfelder József kanonokot, akit ötévi várfogságra ítélték. A városi lakosokat - az osztrák katonaság távollétében - Hamvasy Imre városkapitány népfelkelésre szólította fel. A városba visszatérő császári katonaság a Haleszkertben megütközött a népfelkelőkkel, melynek következtében 11 személy meghalt, 17 pedig megsebesült. A császári katonák felgyújtották a Királysort, s a tűzvész következtében 83 ház égett le. Az ellenállásban részt vevők közül 6 személyt letartóztattak és augusztus 14-én reggel a pesti Újépületben kivégeztek. Gáncs Pál, Havelka Ferenc, Hübner András, Kuczka (Kutzka) Mihály, Uitz Ignác, Varga Mihály „ón és puskapor által" halt vértanúhalált. A források között található Hübner András és Kutzka Mihály élete utolsó óráiban családjához írott levele. A Buda irányába távozó császári katonaság nyomában megjelenő Mednyánszkyféle gerillacsapat fegyveresei augusztus 14-én érkeztek a városba, s megtorolták az akciót. Honárulás gyanújával többeket letartóztatottak, s közülük két személyt - Kapi József tanácsnokot és Valenták Annát - jelentéktelen „bűnért" Veszprémbe hurcoltak. Kivégzésükről Francsics Károly veszprémi borbélymester naplója is tudósít. A hamarosan visszatérő császári katonaság ellenállás nélkül rendezkedett be a városban és a megyében, s megkezdődött a megtorlás. A szabadságharchoz hű tanácsnokok ellen országos körözést adtak ki, ezzel egyidejűleg rendőrségi nyomozást rendeltek el a haleszi felkelés körülményeinek kivizsgálására. A városra ismét jelentős anyagi terhek hárultak, a mintegy 10 000 fős császári sereg élelmezése és elszállásolása. Súlyosbította az áldozatvállalást, hogy a megye újjászervezéséig Heringh Ignác császárikirályi biztos a városra rótta ki az ellátás valamennyi költségét. Kempen altábornagy „a forradalom alatti tetteiért" Székesfehérvár lakóira 60 000 pengő forint hadisarcot vetett ki, amelynek első részletét magánszemélyektől szerzett kölcsönökből fedezték. A fennmaradó összeget ezt követően rótták ki a lakosságra, s a részletet nem fizetőkhöz katonákat szállásoltak be. A császári szellemű polgárokat Falkenhayn tábornok, a császári-királyi biztos javaslatára mentesítette a hadisarc fizetése alól.