Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)

VI. Fehérvár ismét szabad

VI. Fehérvár ismét szabad Az 1849. évi tavaszi hadjárat sikereinek köszönhetően Székesfehérvár és Fejér me­gye felszabadult. A császári katonaság - a katonai kórházat hátrahagyva - április 25-én elhagyta a várost. Kivonulásukat követően a városi tanács bizottmánnyá alakult, tagjai sorába a tanács és a tisztviselői karon kívül további nyolc fehérvári polgár kapott he­lyet. Az Állandó Bizottmány újjáalakulásával egy időben a királyi biztos által korábban kinevezett tisztségviselők benyújtották lemondásukat, amelyet azzal magyaráztak, hogy a császáriak által gyakorolt „ellenál(l)hat(at)lan kényszerítés elmúlt". E tisztvise­lők megtartották hivatalaikat és a bizottmány tagjaiként működtek tovább. Az ország­ban uralkodó hadiállapot miatt nem történt részletes intézkedés a város közigazgatását illetően. E feladatot az újjászerveződő közgyűlés teendői közé sorolták. A városnak jelentős gondot okozott a császáriak által hátrahagyott katonai kórház, amelynek fenntartását vállalnia kellett. A kórházban levő betegek ellátását Say Ferenc városi főorvos ellenőrizte. Április utolsó napjaiban számos helyi rendelet született a bizottmány ülésein. Ismét forgalomba helyezték a magyar bankjegyeket, megszigorították az Állandó Bizottmány működését. A tagok kötelesek voltak a naponta tartott üléseken megjelenni, a hozott határozatokért pedig egyetemlegesen felelősséget vállalni. Az országos hadi és politikai eseményekről való tájékozódás nélkülözhetelen volt a város számára. E feladattal Zsömböry Edét bízta meg Székesfehérvár vezetősége, aki április 30-i jelentésében tudatta, hogy Kossuth Székesfehérvár országgyűlési képviselő­jét, Batthyány Istvánt nevezte ki a város kormánybiztosává. Április 30-án Székesfehérvár örömmel üdvözölte a Függetlenségi Nyilatkozatot, amely a Habsburg-ház trónfosztását cs Magyarország függetlenségét mondta ki. A közgyűlés Zsömböry Ede tanácsnokot küldte Debrecenbe, hogy a város hűségnyilatko­zatát tolmácsolja a magyar kormánynak. 1849. május l-jén a közgyűlés - gróf Batthyány István megérkezése előtt - 1848-as alkotmányos alapon helyreállította a városi közigazgatást, az ostomállapot alatt fel­mentett hivatalnokokat visszahelyezte állásaikba. Visszaállították a városi nemzetőrsé­get, ideiglenes felügyeletével Niczky János tanácsnokot bízták meg. Ismét bevezették a nemzeti színek használatát. A posta működését és ellenőrzését megszigorították. A vá­rosba érkező idegenekre fokozott figyelmet fordítottak. 1848. május 10-én érkezett Székesfehérvárra az új kormánybiztos. A város elöljáró­sága küldöttséggel üdvözölte Batthyányi, aki a közigazgatás és az igazságszolgáltatás átszervezésével kezdte működését. Visszahelyezte hivatalaikba a megszállás alatt el­mozdított megyei és városi tisztviselőket. A császáriakkal együttműködő személyek va­gyonát zár alá vétette, közöttük szerepelt Boross Imre városkapitány, Gózon Ferenc ügyvéd, Farkas Imre kanonok, Heringh Ignác volt királyi ügyész, Horváth Mihály ügy­véd és Farkas Ferenc nagyprépost. Ezzel párhuzamosan hatályon kívül helyezte a Gyu­lai Gaál Eduárd által elrendelt vagyonelkobzásokat. Jelentős átalakításokat végzett a közgyűlés tagjainak soraiban is.

Next

/
Thumbnails
Contents