Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A honvédelem szolgálatában
márvány-ravatal vétetett fel, s hol egykor a Sz(ent) István által emelt európai hírű fényes basilica állott - f(olyó) hó 6-án, a kútigazítás közben mélyebbre vájt földből ismét két sarcophag kezdett előtűnni. Megörültünk az elfutott hírnek, de annál sajnosabban látók, mikép(p) azoknak egyike rögtön felbontatott, mielőtt szakértőbbek szemtanúi lehettek, s a némellyeknél figyelembe sem ötlő, a tudományra mégis nem ritkán fontossággal bíró környűleteket is vizsgálóra vehet(t)ék vala. Tartalma volt: egy ezüst abroncsszerű párta, négy körbe hely(e)zett byzanti kereszttel, antik rubin-gyűrű, s némi aranyszövet-hamvadékok, mik szintúgy, mint a kisebbszerű gyűrű, az orvosok által megvizsgált vállaikat, végül kard, sarkantyú, gombok s ef(f)élék hiánya némileg gyaníttatják ugyan, miszerint a hamvadó nő-alak lehetett, de hogy lehessen ott biztosabb eredményhez jutni, hol a megbolygatott tetemeket a profanus 583 kezek már kosárra szedték. Mi bizony csak megint arra adtunk példát, mint nem kell az illy tudományos kincsek körül jövőre eljárni! - Sietett is derék polgármesterünk helyrehozni, mit mások elavatatlankodtak. Rögtön tudósítva lőnek az illetők, s 12-én már kormánybiztosul kiküldött jeles archaeologusunk, Erdy úr jelenlétében nyittathaték föl az előbbivel szorosan szomszédos, s több vörös márványlapokból összeállított sarcophag. Tartalma, a fön (n)említetthez egészen hasonló alakú korona, melly csillag, kormánybot és alma s ezen byzanti mívű feszület, sarkantyúk, (mind ezüstből) izmos ujjakra mutató köves aranygyűrű, rövid egyenes kard, s végül maga az eléggé ép, öles hosszaságú csontváz. Láttuk e nagy érdekű tudományos kincset, s égő szomjjal sóhajtánk fel, vajha csak egy betű is szólana mellettök! Mi azonban a környületeknek 584 csak futólagos összevetése után is szeretjük remélni, miszerint tudósaink mind a mi? mind a ki? megvitatásában szerencsés sükert érendenek. Tartózkodunk tehát a becses maradványok fölött egyelőre véleményt mondani, annyit azonban mégsem tagadhattunk meg magunktól, hogy némi tájékozásul egyet-mást — mint futólagosan lehete — részünkről is mondjunk, annyival inkább, minthogy már némellyek majd Nagy Lajos, majd-ők tudják —kinek fölvételéről kezdik a szót terjeszteni. Itt kétségkívül csak a hely, díszjelek és csontváz tudományos megvizsgálása s pontos összevetése vezethet tisztára. Mi az elsőt illeti, nincs kétség, miként a fölemelt tetemek ép(p)en azon térbe estek, hol egykor az említett főtemplom elterült. Meggyőződni erről részint a régi Fejérvár különböző korú rajzaiból, részint szemtanúk irományai, s bizonyításából, miszerint 1800-ban, a püspöklak építése alkalmával megbontott téren a basilica alapfalai két oldalt láthatók valának, úgy, hogy a püspökudvar kerítésén mind belül, mind kívül 25, összesen 50 lépés 585 lenne az oldal-alapfalak között számítandó. E főtemplom I 031 -1 543-ig szolgált temetkezőhelyül, úgy, hogy ez időkörben egyedül koronásaink s ezek család-sarjainak nyújta nyugvóhelyet, csak kivételes kitüntetésül engedtetvén meg, hogy oda nem királyi vér is temetkezzék. Különösen három esetet hoznak fel történetlapjaink, miszerint Rozgony István, Buzlay László, és Zápolya János részesültek e megtiszteltetésben, utóbbit azonban Achmet, első fejérvári pasa - mint akit királyul ő sem ismert el - a Sz(ent) Mihály külvárosi kápolnába tétette át. Ha tehát korona, kormány alma és bot a királyi méltóság jelei, úgy e téren, illy díszjelekkel talált maradványt, okkal tarthatni árpádi, vagy vegyes korszaki egyik uralkodónk porló tetemének. Sőt a tegnap és ma fölvett, de minden műemlékek nélkül talált, 3-ik, s 4-ik számú maradványokról is ki fogja határozottan mondhatni, ha valljon nem szinte fejedelmi sarjadékok valának-e, miután a fényes főtemplom majd Miksa császár svéd-serege által (1 506), majd valamivel később a kuruczok, kivált pedig Quarlibeeg, a fukar kereskedő által Szulejmán nevében csaknem minden értékes(e)b(b) kincséből annyira kizsákmányoltatott, hogy még a holtak koporsói sem kerülhetek ki a rabló kezeket. 583 profanus = tiszteletlen, kegyeletsértő 584 környiileteknek=körülményeknek 585 1 lépés = 0,75 méter
