Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A honvédelem szolgálatában
1848. október 26. A Közlöny tudósítása az újoncállításról Katonaújonczozásunk a leggyorsabban, a legélénkebben foly; nincs ellenszegülés, nincs szomorúság, nem látni könyűs szemeket, mint hajdan, midőn - verbuváltak kötéllel, s megfogták a szegény legényt erővel. Víg zene közt, zászlóval jönnek helységekről az újonczok, kiáltozván „éljen a haza! " Elszomorodik, kit alkalmatlannak talál az orvos, és nagyot szökik, kit annak talál. Ki mondja aztán, hogy a népben nincs erő, nincs szellem? Van uraim! csak neveljük azt, és világosítsuk, simuljunk hozzá, keressük fel alacsony lakában, és ereszkedjünk le hozzá, hajon fényes lakunkba. A nép tökéletesen meg van érve a szabadságra, csak ki kell fejteni a benne szunnyadó erőt, és felhasználni okosan. Népszerű munkálatok, meüyeket mohón olvas, legjobb hatással vannak a nép felvilágosítására - azért czélszerű volna, ha a Népbarátja, 537 melly a népnek olly kedves és hasznos olvasmánya lehető legolcsóbban juttathatnék a nép kezébe. Uraim! 10 húszast a szegény földmíves polgár még most nem örömest ad ki szellemi élvért, pedig szomjúhozza azt, tudom, milly mohón kapta az általam írt szózatokat, nem lehetne-e a Népbarátját egész éven át legfeljebb 6 húszasért adni? Ha kormánynak némi anyagi vesztesége lenne is a lap kiállításában, százszorosan pótolná vissza az összes hon érdekében. Nekünk minden erőnket oda kell fordítani, hogy a nép világosodott legyen, és fenséges helyzetét kellőleg tudja felfogni. Múltkori tudósításomban dicsérettel említettem Irsányi Endre kálozdi jegyzőt, ki Rothotjelachich-féle becsületszava megtartása alkalmával, midőn éj idején Kálozdon keresztül akart illanni néhányad magával, egy éjen át fen(n)tartóztatta, s táborunknak mintegy alkalmat szolgáltatott, hogy az alharamia-vezért utóiérje; kötelességemnek tartom átadni az utókornak azok nevét is, kik neki ezen műtéteiben segédkezet nyújtottak. Rizsenyovszki Ferencz, Kling Gergely, Danis Zsigmond cath(ohkus) seg(éd)lelkész, Sallai József, Spiczer Dávid, Fekits József, Rotter Mihály, Mihalik György, Farkas Sámuel urasági pintér, Szabó Ferencz, Bartos Mihály, Beliczky János urasági komornyik, Szopf János szakács, és a kath(olikus) isk(olai) tanító, Szép János, Simonyi János, Csögör György, Rudniczay Mihály és János, Kálmán János, Kovács Pál, Szarandok István, Puska Jakab, kik az ellenség közül hatot ejtettek el. Nemzetőrségünk sok helyen valóságos pangásban van, legkülönösebb, hogy olly helyeken, hol legnagyobb tűzzel fogták, a legnagyobb hamurakás található. Igazán mondom, sokszor gondolkoztam már, mire valók lehetnek azok a nemzetőrségi őrnagyok? De okát nem tudtam eltalálni, most még nagyobb okom van kérdeni, hogy mire valók? Organizálni kell tehát a nemzetőrséget, de nem úgy, mint eddig van, hanem úgy mint kellene, mert így satírává lesz a drága fizetés mellett is a nemzetőrség. Önkínteseink közül a harczi tért, sokan fel sem keresték. A legszájhősebbek legnagyobb golyókerülők, vannak, kik az első ágyúdurranástól úgy megijedtek, hogy többször(i) érvágás után sem lehet vérüket venni. Az illy kóczipárok 538 még a horvátok ellen sem védenék meg a hazát. FORRÁS: Közlöny I. évf. 143. sz. 1848. október 31. 699. o. 1848. október 26. A Közlöny beszámolója az október 26-i Fejér megyei bizottmányi ülésről Octóber 26-dikán tartott bizottmányi ülésünk főispáni elnöklet alatt kissé zajosabb volt az eddigieknél. Miután főispán úr szép szavakban rajzolta honunk jelen állását, örömmel megemlítette, hogy 537 Népbarátja 1848. június 4 —1849. június 30. között a kormány támogatásával megjelenő, a nép felvilágosítását célzó lap. A Pest megyei Központi Választmány kiadványaként jelent meg magyar, román, szlovák, horvát és német nyelven. Főszerkesztője Vas Gereben, társszerkesztóje Arany János volt. A lap konkurrense Táncsics lapja a Munkások Újsága volt. 538 kóczipárok=semmirekeIlők, hasztalanok
