Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A honvédelem szolgálatában
M) 251 dL így ír Horváth Mihály a nagy történész, s ennél ferdébb, nagyítottabb leírás alig képzelhető, s nagyon valószínű, hogy ezt olyan fültanú elbeszélése írta, aki Zichy Ödönnek halálos ellensége lehetett, s igyekezett ezt minél jobban befeketíteni. En nem tartozom gr(óf) Zichy Ödön nagy tisztelői közé, részint politikai elvei, részint emberi gondolkozásmódja miatt, mert velem is éreztette szűkkeblűségét s felekezetiességét, jelesül midőn 1846. évben folyamodtam tiszteletbeli ügyészségért, azzal utasított el, hogy mint a védegylet jegyzőjét és hozzá protestáns embert nem nevezhet ki; de ez nem gátol abban, hogy mint történetíró véleményemet leplezetlenül ki ne mondjam, s nem ösztönöz arra, hogy ellenszenvből valótlan dolgokat írjak róla. Megkísértem tehát leírni őt, s gyászos halálát saját tapasztalatom, hiteles egyének előadása, s hivatalos eljárás nyomán. Gr(óf) Zichy Ödön midőn először föllépett a politikai térre, a liberális párthoz csatlakozott, s annak oly határozott híve volt, hogy egy alkalommal a szabadelvű párt követül léptette fel. Később, hihetőleg gr(óf) Zichy Domonkos veszprémi püspök befolyásolása folytán lassanként áttért a kormánypárthoz, s a gyűlölt adminisztrátori rendszer behozatalakor Fejér megyei adminisztrátorrá neveztetett ki, ami a múltakra való visszaemlékezésnél fogva még gyűlöltebbé tette a szabadelvű párt előtt, melytől nemcsak, hogy elpártolt, de legszenvedélyesebb ellenlábosa volt. 1848-ban az első átalakuló gyűlésen ő is megjelent, mint nemes ember, s nagybirtokos, de Madarász László által oly kíméletlenül, mondhatni brutahter megtámadtatott, hogy könyűzve hagyta el azon termet, melyben annyiszor ragyogott, s többé nem lehetett gyűlésen látni, s Fehérvárott is ritkán mutatta magát. Midőn a mozgalmak komolyabb színt öltöttek, Fehérvárra tette át lakását, hihetőleg félelemből, mert volt jobbágyai előtt bizonyos úrbéri per miatt ép(p)en nem volt rokonszenves egyén. Mint fentebb említettem Fehérvárott laktában unalomból, vagy kiváncsiságból-e reggeltől estig köztünk volt az állandó bizottságban, de a politizálást óvatosan kerülte. Midőn Jellasich betört Fehérvárra, másnap katonái s városi hajdúk által küldözte minden házhoz nyilatkozatát, melyet midőn a Drávát átlépte, kibocsátott, hogy ő mint a magyar nemzet barátja jő. Ilyen nyilatkozatokat nálam is találhatott volna akárki, de ha ebből következtetve, azt fogja rám, hogy Jellasich híve vagyok, csakugyan szeme közé nézek. Hasonló nyilatkozványokat vihettek gróf Zichy Ödön lakására is. Jellasichnak Fehérvárott való dulakodása alatt is többnyire köztünk volt a gróf. Szeptember 28-án délben elhagyta Fehérvárt seregélyesi ifjú gr(óf) Zichy Pállal együtt, aki Jellasich táborát, mint kapitány, azonnal elhagyta, mihelyt az a Drávát átlépte, nem akarván hazája ellen harczolni. Utánnuk vittek két paripát, s több kocsin gr(óf) Zichy Ödön adminisztrátorkori bútorait szállították Kalózra. - Majd meglásd, ez az ember vesztére hagyja el Fehérvárt - Nagy Ignácz főpénztárnok sejtelme csakhamar rémesen teljesedésbe ment. Abán Hunyady gyalogság feküdt. Hihetőleg a Fehérvárra menő málháskocsiktól tudva meg, hogy Zichy Ödön mikor hagyja el Fehérvárt, egy főhadnagy s hadnagy vezérlete alatt mintegy 30 Hunyady gyalog katona rendeltetett Soponyára egyenesen gr(óf) Zichy elfogatása végett, kik a falu felső végén szállásoltattak el, a falu végére pedig nemzetőrök állíttattak, hogy ha a gróf közeledtét észreveszik, jelt adjanak. A két tiszt Kovács János jómódú gazdánál volt szállva. Délután két óra tájban csakugyan közeledett a két gróf lóháton Soponyához, utánok a hintó. Amint a nemzetőrök a Hunyadyaknak jelt adtak, azok a két grófot körülfogták, lovukról leszállították, s öreg Kovács János házába kísérték, ahol a két tiszt átvette őket. A grófok elfogatásának híre villámgyorsasággal elterjedt a hosszú faluban és sokan mentek az úri foglyok szemlélésére, de csak kevesen bocsátattak be. Oreg Hajda Pál beszéli, hogy ő bement, a két gróf az asztalnál ült és gróf Zichy Ödön ép(p)en akkor pohár vizet kért.
