Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A honvédelem szolgálatában
M) 245 Gâ, Ami idáig történt, ha van benne rosszallanivaló, a várost illeti, ha illethet, a megye most jött bele a játékba. Jellachich azonnal felszólította a várost, hogy 27 ezer kenyeret, 200 akó bort, és 24 ölfát szállíttasson a két táborba, 451 mert ha nem, nem állhat jót a megtörténendő rablásról. A városi hatóság mellyet a több napig nála szállásoló magyar sereg csaknem mindenéből kifogyasztott, s melly illy rögtön megtámadásra nem számított, határozottan kijelentette mikép(p) a kívánt mennyiséget rögtön kiállítani fizikai lehetetlenség, de ő annyira is túlterhelve már, hogy ezt egyedül nem bírhatja. Ekkor bizonyos Talián kapitány, derék magyar ember, a már együtt ült megyei bizottmányba toppant, s tiszta magyarsággal a bánus ő excellentiája nevében parancsolta, hogy mivel a város nem képes a szükséges élelmeket egyedül kiállítani, a megye rögtön 14 ezer kenyeret, 200 akó bort, és 14 ölfát szállíthasson a táborba: mulasztás esetében magának tulajdonítsa a megye ami történni fog, mert a kihágásokérti felelősséget a magas bán nem fogja magára vállalni. Majd jött a városi küldöttség, és segédkezet kért, sőt a városi bíró szemrehányó kifakadások közt követelte a segélyadást, kijelentvén hogy a felelősség terhe isten és ember előtt a bizottmány fejére fog nehezülni, ha e rabló csoport a várost hamuba, s rommá döntendi. Tegye bárki magát a bizottmány helyzetébe mit csinált volna midőn 20-25 ezer idegen rabló ujjong a város falai közt? Ellenszegülni s határozottan kijelenteni talán, hogy a megyei bizottmány az ellenséget élelemmel ellátni hazaárulásnak tartja? Ha ezzel be elégedett volna a magas bán, mindenesetre ezt tette volna a bizottmány, de minden parancshoz fenyegetés volt bunkóul kötve, a bizottmány kénytelen volt engedelmeskedni, és rendeléseket tett tisztviselői által. Es ha a bizottmány együttülő néhány tagja ellentmond, nem megeshetik-e, hogy a hatalmas bán, ki azért jött Magyarországra hogy rendet csináljon, a néhány ellenszegülő bizottmányi tagot feljebb emelteti? S újra kérdés még akkor is jóllakott volna-e Jellachich népe, s nem következett volna-e be, amitől rettegett a bizottmány, a dúlás, rablás és égetés? A bizottmánynak tehát keserves kötelessége volt a várost segíteni, mert ha ezt nem teszi, Fehérvár most nincs, és csak kormos falai hirdetik, hogy a rácz király rabló csoportja vendégeskedett Fehérvárban. S(z)ept(ember) 27. Reggel Neustaedter generalis a megye házához jővén, a megyei hajdút őrhelyéről elparancsolta, 1 00 granitsárral a megyeházat elfoglaltatta, kijelentvén az alispánnak s ottlévő tisztviselőknek hogy „az urak foglyaim s tartoznak teljesíteni, amit parancsolok". Talán ezen basás parancsnak is ellent kellett volna mondani? Nem, ezt a bizottmány nem tehette, mert felelősség terhe nyugszik vállain s ha ellenszegül az egész nemzet méltó rosszallását vonhatja magára. Több, mint 300 megyei rab van a börtönökben, ott a megyei levéltár, pénztár - s mibe került volna a hatalmas bánnak ágyút szegeztetni a megye házának, kiereszteni a foglyokat, lelövetni a megyeházát, s hamuvá tenni számos családok ereklyéit? Ezen szempontok vitték a megyei bizottmányt azon kínos kénytelenségbe, hogy az ellenség élelmezéséről gondoskodott. Sőtt tovább ment a horvátok szemtelensége, s erőszakoskodása. Három, s négy horvát tiszt folytonosan a megye teremében, a bizottmányban ült, ők parancsoltak, a jegyző írt, a szolgabíró végrehajtott. Nem lelketlenségből, vagy rokonszenvből származott tehát a megye élelmezése, hanem kínos kénytelenségből. Mert hiszen tegyük fel, hogy a bizottmány megtagadja az élelmezést, tegyük fel, hogy ezen ellenszegülésért Jellachich senkit fel nem függesztet — vallyon az fog-e következni, hogy Jellachich továbbvonul, vagy éhen engedi veszni rabló csapatját? Nem — egyik sem. Jellachich a városra fogja uszítani kikódult kiéhezett csoportját, és az erőszakkal fogja kicsikarni azt, mit most tisztei által követelt — felégetteti a várost — rommá dönteti a megyeházát, és igaz, hogy a megyei bizottmány nem élelmezte ugyan az ellenséget, s nem esett hazaárulás bűnébe, de azért hogy egy-két ember ellenszegült, koldussá lett 1 0 000 család, hamuvá egy virágzó város, semmivé egy megyei levéltár, és szabaddá 300 rab. 451 ti. Kempen és Jellasics táborába
