Lélek és Élet, 1991 (1-3. szám)
1991-05-01
VÁRJUK A PÁPÁT A pápalátogatás jelmondata: / Életünk Krisztus Rómában a falakon kívüli Szent Pál-bazilikában a Nemzetek Apostolának sírja fölött olvashatjuk: Számomra az élet Krisztus. Ó maga írta ezt kedves egyházközségének, a filippi híveknek. Ez a mondat összefoglalja az apostol életének titkát. II. János Pál pápa magyarországi látogatásának jelmondata: Életünk Krisztus. Ez a két szó pedig összefoglalja a mi hitünket, keresztény életünket. Az élet Isten adománya A Biblia első lapján olvassuk: Isten megalkotta az embert és „orrába lehelte az élet lehelletét” (Tér 2,7). Isten ajándékozta az embernek az életet, s az ember ezt az életet keresi és meg akarja őrizni. Sajnos, ez az élet törékeny, könnyen el lehet veszíteni. Hiába szeretné az ember hosszan élvezni az életet, az élet alá van vetve a halálnak, így csak ideiglenesen birtokolhatjuk. Isten örök életre teremtette a saját képmására alkotott embert, de ezt az életet megrontotta a bűn. Miután az ember Isten tilalma ellenére vett a , jó és rossz tudásának fájáról”, nem nyújthatta ki kezét „az élet fája” után, hogy egyék és örökké éljen. Isten eltávolította az embert az Éden kertjéből (Tér 3,22). A keresztscgben Isten gyermekei lettünk. Isten a bűn ellenére is akarja az ember életét A Biblia újra és újra szól hozzánk arról, hogy Istennek nem telik kedve az ember halálában és nem azért teremtette, hogy meghaljon, hanem hogy éljen. Isten nem mond le arról, hogy az embernek megadja az életet. Ehhez az élethez felajánlja az embernek az „élet útjait”, az O törvényeit és parancsait. Akik megtartják az Úr törvényeit, azokat hosszú napokkal jutalmazza meg az Úr. Ez az élet a választott nép számára hosszú ideig csak a földi életet jelentette. De tudomására hozta Isten az ő népének azt is, hogy ez az élet - mégha a földön élik is le - elsősorban nem a föld javaiból táplálkozik, hanem Istenből, ő az élet forrása, s az Istenhez való ragaszkodás az embernek többet ér, mint az élet. A próféták már arról szólnak, hogy az élet annyi, mint j.keresni az Urat” (Am 5,4; Oz 6,1). Izrael bűnei miatt megtapasztalta a halált, de a halál közepette is fölfedezte, hogy Isten nem vetette el, hanem továbbra is az életre hívja. A babiloni fogságban élő Ezekiel arról jövendöl, hogy Isten a kiszáradt csontokba is életet lehel és újjáéleszti azokat. A kinyilatkoztatás fénye egyre jobban világít. A makkabeusi harcok idején már megérti a választott nép, hogy az Istenért elfogadott halál nem szakít el tőle, mert a feltámadás által új életet ad az embernek. Ez a reménység teljesen átalakítja az igazak életét: életük Isten kezében van és megkapják tőle az örök életet (Bölcs 3,1). A Jézusban valóra vált ígéret Isten ígéretei az élettel kapcsolatban Fia által váltak valóra. Általa adja meg az embernek azt az életet, amelyet a bűn által elvesztett. Jézus így hirdette meg küldetését: .Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10). Jézus számára drága az élet. Az evangéliumok tele vannak annak elbeszélésével, hogy Jézus hogyan állítja helyre a beteg életét, s mintha csak nem tudná eltűrni a halál jelenlétét, szembeszáll a halállal is: feltámasztja Jairus leányát, a naimi ifjút és a négy nap óta sírban fekvő Lázárt. Ezek a csodák - ezek a .jelek” - túlmutatnak a földi horizonton: Jézus nem akármilyen életet akar adni, hanem a kegyelem életét. Azt akarja, hogy részesei legyünk az isteni természetnek, isteni életünk legyen (2 Pét 1,4). Jézus Krisztus, mint örök Ige öröktől fogva birtokolta az életet, mint az Atya. A megtestesülés által Ő az „élet Igéje”, ezzel az élettel úgy rendelkezik, mint saját tulajdonával és bőségesen adja mindazoknak, akiket neki adott az Atya. Az evangélium tele van ennek az életnek szimbolikus kifejezéseivel. Amikor Jézus első csodáját műveli, a kánai menyegzőn kifejezésre juttatja, hogy bőségesen adja az életet. Később a pusztában az éhes tömeg szintén megindítja lelkét: nem akarom étien hazaküldeni őket (Mt 15,32). Jézus távolba látva szemléli ekkor a lelkek éhségét és ezért szaporítja meg a kenyeret, az Oltáriszentség előképét, amely sohasem fogy el majd az Egyház kezében, és általa tud életet adni. A kafamaumi zsinagógában azután föllebbenti a fátylat a nagy titokról: Én vagyok a mennyből alászállott kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért (Jn 6,51). Amikor vitába szállnak vele, a zsinagógában föltárja szíve szándékát: az én testem valóban étel, az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad és én őbenne (Jn 6,56). Nem valami ajándékot akar adni, hanem önmagát. Viszonzásul sem köszönő szót vár, hanem egész önmagunkat. Az élet feltétele Jézus elfogadása Mindez feltételezi a hitet. Ez a hit befogadja és megtartja szavait és mint ő is, engedelmeskedik az Atyának. Ezt kéri Jézus tőlünk, de elsősorban ő maga teszi meg: szabadon, az Atya iránti szeretetből odaadja életét, mint a jó pásztor juhaiért. Ezt az életet majd újra visszaveszi és ezzel tudja megajándékozni mindazokat, akik hisznek benne. A meghalt és feltámadt Krisztus így lesz az „élet fejedelme”, ahogy Péter apostol hirdeti a sánta koldus meggyógyítása után (ApCsel 3,15). Jézus mint Megváltó a kegyelmi élet közvetítője. Ő ezt az életet kiérdemelte, és kiosztja minden embernek. A megkereszteltekbe az Ő eleven és hathatós tevékenysége által ömlik be és bontakozik ki a kegyelem. így ad Jézus az embereknek életet: Ő az életük, az embereknek ajándékozott isteni élet egyetlen forrása. A Lumen gentium kezdetű zsinati irat szerint Krisztus kútfeje minden kegyelemnek és magának Isten népének is éltetője (50.). Az egyháznak pedig az a küldetése, hogy hirdesse ennek az életnek igazságait (ApCsel 5,20). Az örök élet és a keresztség Aki tehát részesedni akar az isteni életben, annak Krisztushoz kell mennie, őbelé kell oltódnia, őbenne élnie. A halálból az életbe való átmenet megismétlődik abban, aki Krisztus halálába megkeresztelkedik és ezentúl már Istennek él Jézus Krisztusban. Ezáltal élete el van rejtve Krisztussal Istenben (Kol 3.3). Isten temploma lett és részesedik Isten életében, Isten természetében. Átment a halálon és mindvégig élhet, nem önmagának, hanem annak, aki meghalt és feltámadt érte. Számára most már az élet Krisztus. Jézus Krisztus élete bennünk A Lumen gentium zsinati iratban olvassuk: Az Isten Fia - a magával egyesített emberi természetben - halálával és feltámadásával legyőzte a halált, megváltotta az embert és új teremtménnyé alakította át. Lelkének közlése által ugyanis titokzatos módon mintegy a saját testévé tette minden népből meghívott testvéreit. Ebben a testben Krisztus élete árad szét a hívőkbe, akik a szentségek által titokzatos és valóságos módon egyesülnek a szenvedő és megdicsőült Krisztussal (7.). Jézus ad kegyelmi életet akarata és isteni tervei szerint minden megkereszteltnek és fokozatosan Ő alakítja át új teremtménnyé. Minden hívő az Ő hatása alatt él. A Tridenti zsinat ezt így magyarázza: Ahogyan a Fej parancsol a tagoknak, ahogyan a szőlőtő a vesszőkben árasztja életnedvét, úgy gyakorol hatást Jézus Krisztus minden pillanatban minden igazra. Ez a hatás megelőzi, kíséri és megkoronázza jó tetteinket, érdemszerzővé és kedvessé teszi Isten előtt. A zsidókhoz írt levél szerint Jézus mindörökre üdvözítheti azokat, akik általa járulnak Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk (7,25). Jézus él az Qltáriszentségben, él a mennyben és megdicsőülten az Atya jobbján foglal helyet és állandóan közbenjár értünk. Ő tehát a szó legteljesebb értelmében a hívők egész életének forrása: ÉLETÜNK KRISZTUS. dr. Gyürki László 6 LÉLEK ÉS ÉLET 1991. MAJUS
