Lélek és Élet, 1991 (1-3. szám)
1991-04-01
VARJUK A PÁPÁT Karol Wojtvla. a mi pápánk (I.) Minél ismertebb egy ember, annál többen kíváncsiak az ö élettörténetére. Ezt az érdeklődést indokolhatja a kíváncsiság mellett a szeretet is, hiszen a személyre irányuló szeretet igyekszik megismerni a másikat; a szeretet lényegéhez tartozik a megismerés. Szentalyánk élettörténetét feltárva a feléje irányuló szeretelünket nyilvánítjuk ki. Gyermekkora, ifjúsága A lengyelországi Wadowice, ahol 1920. május 18-án megszületett Karol Wojtyla, semmiben sem különbözött a kor kisvárosaitól. A város polgárai éltek megszokott életüket, ki munkásként, ki hivatalnokként, orvosként vagy tanárként szolgálta Istent és a hazát. Karol a család második fiúgyermeke, szülei házasságának tizennegyedik évében született. Az apa, akit egészségi állapota miatt a lengyel hadseregből hadnagyi rangban nyugállományba helyeztek, ekkejr már a közigazgatásban dolgozott. Az édesanya törődött a család gondjaival, nevelte két fiát. A család kiegyensúlyozott boldogságban élt, míg el nem kezdődött a tragédiák sora. 1929-ben szülésbe halt bele az édesanya, majd három év múlva orvosi hivatása teljesítése közben fertőzést kapott Edward, az idősebb fiú és meghalt. A családi tragédiákról, melyek gyermekségét és ifjúságát beárnyékolták, később - már mint pápa - így vall André Frossard újságírónak: „Húszéves koromra már elvesztettem mindazokat, akiket szerettem - sőt, akiket szerethettem volna. így azt a nővéremet, akiről azt mesélték nekem, hogy születésem előtt hat évvel halt meg. Még nem voltam elsőáldozó, amikor édesanyámat vesztettem el, akinek nem adatott meg az öröm, hogy megérje ezt a napot, amelyet nagy ünnepként várt. Két fiút szeretett volna: egy orvost és egy papot. Bátyám orvos volt, belőlem pedig sok minden ellenére mégis pap lett.” A kitűnő képességekkel megáldott, szorgalmas Karol iskolai eredményeire végig a kiválóság jellemző. Bizonyára ezért határozott úgy az édesapa, hogy Krakkóba költöznek, ahol fia a Jagelló Egyetem bölcsészhallgatója lett. Krakkó az ifjú egyetemista számára megfelelő környezetet biztosított minden téren. Mennyire más volt ez az új élettér! Már nem vidéki kisvárosban élt többé, hanem egy nagy múltú, dicső történelmű metropoliszban, az egykori fővárosban, melynek nyolcvan temploma van, s közülük rangban, szépségben kiemelkedik az ősi katedrális. Erről a Wawel-dombra emelt építészeti remekműről mondta egykor Karol Wojtyla, mint e város érseke: „Ebbe a katcdrálisba nem léphet be az ember belső remegés és megillctődés nélkül.” Vajon gondolt arra diákként, hogy egyszer majd úgy fog bevonulni ide, mint püspök, aztán mint érsek, sőt mint az egyház feje? De míg a csúcsra ért, ezernyi problémával kellett megküzdenie. Az első ezek közül a hitleri megszállás, a háború sok-sok éve. 1939. szeptember 1-jén Karol még semmit sem sejt a Lengyelország előtt álló tragédiából. Ezen az elsőpénteken is elvégzi szentgyónását, ministrál a reggeli misén, melyet azonban megzavar a szirénák zúgása, a légvédelmi ágyúk dörgése, a becsapódó bombák földet rengető tombolása. Bizony, ez a háború: pusztítás, halál, romhalmaz mindenütt - és fejvesztett menekülés. De egy egész ország népe nem válhat bujdosóvá! - ezt vallja Karol is. Valahogyan élni, túlélni kell! Mivel az egyetemet bezárták, a professzorokat Auschwitzba deportálták, kénytelen volt megélhetéséért fizikai munkát vállalni. Előbb egy vegyi üzemben, majd egy kőfejtőben dolgozott. „Engedjétek hozzám a kisdedeket.” Ebben a kegyetlen időben, mint annyi más embernek, neki is csak a hite marad, ez ad erőt minden nehézség elviseléséhez. Sokat imádkozik. Munkába menet és jövet a rózsafüzért mondja. A templom csendjében szívesen elmélkedik Istenről, aki a béke a békéden világban is, aki a fény a gonosz sötétségében is, aki a szeretet és a jóság a gyűlölet tengernyi szennyében is. Lassan érlelődik a szíve mélyén a gondolat - a papi hivatás gondolata. De őt nagyon vonzza az irodalom, a színművészet is, és egyelőre nem tud dönteni. 1944. augusztus 1-jén Varsóban felkelés tör ki. A németek különleges egységeket vernek be, s az egész országban elkezdődik a megtorlás. Krakkóban is valóságos embervadászat indul: összeszedik és internálják a férfi lakosságot. Karol szinte a csodával határos módon menekül meg ettől. Ennek az eseménynek nagy szerepe van abban, hogy dönt a papi hivatás mellett. Az érsek maga köré gyűjti azokat az ifjakat, akik hivatást éreznek, hogy^az ő palotájában működő titkos szeminárium tagjai legyenek. így kezd ő új életet a furcsa körülmények között működő papi szeminárium világában. A németek kivonulása után lázas munka kezdődik, hogy helyreálljon a normális élet. A kispapok is kiveszik részüket a háború okozta pusztítások orvoslásában. így aztán hamarosan elkezdődhet a tanítás a Jagelló Egyetem teológiai fakultásán is. Szorgalmi idő és vizsgaidőszak szabályos váltakozása jellemzi az egyetemista életét: szorgalma töreden, vizsgái kitűnőek. Doktori disszertáció írására készül, melynek témája Keresztes Szent János misztikája. Érseke Karol munkáját értékelve úgy döntött, hogy Rómába küldi az Angelikum Egyetemre. Kiutazása előtt azonban pappá szenteli, 1946. november 1-jén. Életének másik felét, melyet már az egyházi rend szentségében Istennek szolgálva töltött, majd egy kővetkező alkalommal tekintjük át. Bundies Antal LÉLEK ÉS ÉLET 2 1991. ÁPRILIS
