Szalay János: A szombathelyi Szent Domonkos-rendiek lelkipásztori működése 1638-1938 (Szombathely, 1938)

Első rész, AZ ATYÁK MŰKÖDÉSE

A másik adatunk 1712. február 22-ről való, amikor Taschler Mészáros György fogadalmat tesz a domonkos atyáknál mondandó 700 misére, ha a pestistől megszabadul. Hogy miért éppen a domonkos atyáknál kívánja a miséket, levelében ezt mondja: „tekintvén azért Szombathely mellett lévő Szent Márton nevű falubéli Tisztelendő Pater Dominicanus Uramék Ő Kegyelmeségeknek hozzám mutatott sok izbeli jó akaratit, affekcióit.“49

1753. augusztus hó 11-ről szintén van egy példánk. Itt meg Árvái Éva a rendháznak hagyja erdejét 300 mise fejében és indokolásul P. Paar István lelkipásztori buzgóságát dicséri: „súlyos betegségeimben és nyavalyáimban éjjel és nappal bűnös lelkemnek vigasztalására és üdvösségemnek elnyerésére tett szíves és szorgalmas fáradságait annyival is inkább, hogy őkegyelme azokat és olyanokat hozzám tovább is gyakorolni ajánlja, méltó tekintetben vévén és azokat jutalom nélkül hagyni nem kívánván.“50 1849-ből pedig a rendház levéltára említi meg, hogy a kolera és tífusz ragályban szenvedő katonák „lelki ellátását az atyák teljesítették.“51

Nem óhajtunk tovább időzni az atyák beteglátogatásainál, mert nagyon sok példával tudnánk még szemléltetni az atyák szeretetét a betegekkel szemben. Az igazi lelkipásztortól és lélekgondozótól a betegeket elválasztani nem is lehet. A betegek ugyanis legjobban rászorulnak a gondozásra, hogy el ne veszítsék Istenbe vetett bizalmukat, akármilyen súlyos és talán hosszantartó betegséggel látogatja is meg őket az Űr! A betegeknek kell különösen az Istenben bízni és Őt szeretni! Sok szór rövid idő választja el őket az Isten ítélőszéké-49 Szhelyi r. levélt., No. 127.

50 U. o., Ne. 201.

51 U. o., Doc. No. 44.

95