Szalay János: A szombathelyi Szent Domonkos-rendiek lelkipásztori működése 1638-1938 (Szombathely, 1938)

Első rész, AZ ATYÁK MŰKÖDÉSE

zottjainak számát s különösen, amikor tudjuk, hogy 1760 körül bizonyos alkalmakkor, majdnem az egész hívősereg a domonkos atyák templomát látogatja.13 így sokkal több mint ezer hívő keresett és talált megnyugvást az atyák lélekgondozásában. 1791. július havából szintén van egy adatunk, mely amikor a domonkos atyáknak Vasvárról való visszatéréséről és az itteni tartózkodásáról beszél, megállapítja, bogy ők Szombathelyen sokkal hasznosabbak és szükségesebbek, mint Vasvárott, mert itt több nép lakik és sokkal nagyobb a mindennapi, de különösen a vasár- és ünnepnapi idegenforgalom. Ügylátszik az idegenek közül elég sokan Szombathelyen, illetve Szenmártonban szoktak szentmisét hallgatni és szentgyónásukat végezni.14

A nagy tömegben akad azután olyan hívő is, akinek lelke nemcsak közönséges vétkek súlya alatt görnyed, hanem akinek lelkét oly bűn is terheli, mely alól feloldozni a püspök magának tartotta fönn. Elég sok ilyen hívő menekülhetett az atyák megértő szeretetéhez. A szombathelyi helynöki Szentszék pedig, nehogy az atyáknak esetről-esctre kelljen engedélyért folyamodni, rövidebb vagy hosszabb időre állandó megbízatást adott nekik a püspök által fenntartott esetek alól való feloldozásra. Már 1755. dec. 5-én ilyen feloldozási joghatóságot kapott P. Pecher Fiilöp a rendház alperjele.15 16 Ugyanezen évben még négy atya oldozhatott fel a püspöknek fenntartott esetek alól: P. Paar István, a rendház perjele, három évig, P. Suphart Béla, P. Molnár Márton10 és P. Larcher Bertalan,17 egy-egy évig. P. Suphárt Bélának 1756. december 17-én megújítják ezen kedvezményt és kiterjesztik

13 Lásd 101. old.

14 Szhelyí p. levélt., de Religiosis, Dominicani, No. 23.

15 Prot. Consist., 1753—1759., 468. old.

16 U. o., 407. old.

17 U. o., 421. old.

91