Szalay János: A szombathelyi Szent Domonkos-rendiek lelkipásztori működése 1638-1938 (Szombathely, 1938)

Első rész, AZ ATYÁK MŰKÖDÉSE

sorolva minden titok, mely Krisztusnak és a Szűz Anyának életét megvilágítja, mélységeit megmagyarázza és e két életet egymással csodálatosan egybeszövi. A domonkos atyák templomlátogatói ismerik is a rózsafűzért, hisz az atyák már a letelepedéstől — 1638-tól i— minden nap hangosan imádkoztatják velük a rózsafűzért.40 És hogy a hívek a rózsafűzér mélységes titkait mégjobban megérthessék, az líjhokl utáni harmadik vasárnap is rózsafűzéres beszédet tartottak.41

Szebb prédikációs program mot igazán nem lehetne adni a híveknek. Az atyák 1750 körül bátran meg is írhatták a győri püspöknek, hogy mind a két ajkú népnek tehetségükhöz képest hűen szolgáltak4"’ és hogy a német atyák is az ismert és kívánt eredménnyel prédikáltak.43

A prédikációról szóló fejezetünket nem tarthatnánk teljesnek, ha az atyák közül néhányat meg nem említenénk, akik a régi szentmártoniakat és szombathelyieket oktatták a keresztény katolikus hitre és lelkesítették őket annak buzgó követésére. Mielőtt azonban ezeknek az atyáknak felsorolásához fognánk, meg kell jegyeznünk, hogy miután a rendház keletkezésénél és az első időkben csak néhány atya kapott Szentmártonba beosztást, minden rendtag összefogott a prédikációk megtartásában. Később, amikor a zárda tagjainak létszáma növekedett, külön vasárnapi és külön ünnepnapi szónokok voltak, sőt volt idő, amikor a Rózsafűzér Társulat is külön szónokot kapott.

Egyben szeretnénk arra is utalni, hogy a szónokatyák és a következő fejezet gyóntató atyái között nem lehet határozott válaszfalat vonni, mert a szónok rendesen gyóntató is volt és a gyóntató

40 Győri p. levélt., No. 21.

41 Szhelyi r. levélt., No. 180, 2°.

42 U. o., 6°.

43 U. o., 3°.

56