Szalay János: A szombathelyi Szent Domonkos-rendiek lelkipásztori működése 1638-1938 (Szombathely, 1938)

Első rész, AZ ATYÁK MŰKÖDÉSE

fuvola, klarinét, harsonák és üstdobok játszottak együtt. A harsonák számából, a 6 darabból, arra is következtethetünk, hogy elég sok vonós hangszernek kellett lenni, mert különben ennyi harsona mellett nem érvényesülhettek volna. Feltevésünket igazolni látszik azon kor zenekari gyakorlata, mely csoportosan szólaltatja meg a hangszereket, tehát nem osztja fel az egyes szakaszokat különböző csoportok között, hanem — kivéve természetesen a szólókat, vagy ahol külön előírás másképen intézkedik — minden szólamot, mindenfajta hangszerrel, minden többszólamú szakaszt minden hangszercsoporttal játszat. A tutti szakaszokban a fúvózene együtt halad a vonósokkal. 1

A templom orgonistái, énekés zenekar vezetők.

Nézzük most meg azokat, legalább a régieket, akik a templomi ének- és zenekar betanítása és fejlesztése körül fáradoztak s akik ott buzgólkodtak a templom orgonáján, tanítva a népet énekelni és kísérve annak szívből jövő énekét. Domonkos atyák és testvérek voltak ezek a mesterek, akik nemcsak imádkozni, de énekelni is tanították a népet, megszervezték közöttük az énekkart és az ének ünnepélyességét iparkodtak emelni a zenekísérettel.

Az első orgonista, akivel találkozunk, az egv atya, P. Freismuth Gottfríd, akit 1753. október hó 23-án Sopronba helyeznek orgonista minőségben.77 78 * December hónapban hagyja el Szombathelyt.TM 1753 és 1756 közötti években a templom orgonis77 Zenei Lexikon, L—Z, 728. old.

78 Regestum, 1753—1757, No. 49; Szentruperten Stájerországban született 1724 okt. 24-én és fogadalmat tett 1744. nov. 3-án; a leobeni zárda filiusza. Catalogus, 1765. Index 10. o.

78 Erogatio, L, 31. old.

48