A szombathelyi egyházmegye zsinati könyve (Szombathely, 2000)
VII. A pap élete és lelkisége
A pap élete és lelkisége 79 197. Ne feledjék a papok, hogy munkájukban soha sincsenek egyedül. Krisztus hívta meg őket, ezért teljes bizalommal adják át magukat az ő szolgálatára. Gondoljanak arra is, hogy a hívek az egész világon mellettük állnak.124 198. „Isten műve sohasem ismétlődik meg. Ő mindig új formákat talál vándorló népe számára. A Szentlélek mindig új utakat sugall, és ezt azokon az embereken keresztül teszi, akik mélyen megélik hitüket.”125 Helyzetfelm érés 199. Egyházmegyénkben is tapasztalható a paphiány, amely a következő években előreláthatólag tovább fokozódik a papi hivatások csekély száma miatt. 200. A lelkipásztorok jelentős része nyugdíjas korban van, és sokan különböző betegségekkel járó problémákkal küzdenek. Az idős papok számára nagy megerőltetést jelent, hogy egyre több lelkipásztori munkát kell végezniük. Ez lelkileg is megvisel egyeseket. A túlterheltség a fiatalabb papokra is jellemző. 201. Kevés a kápláni hely, ezért az újmisések diszpozíciójánál kevés a variációs lehetőség. Lényeges, hogy az újmisés pap működésének első éveiben milyen plébános mellé kerül. Ezek az évek meghatározóak. Az újmisések nem tudnak kellő lelkipásztori tapasztalatra szert tenni, mivel aránylag hamar önálló helyre kerülnek. 202. A mai világban a papi identitás válságáról beszélnek. Ez összefügg a világ általános és gyors változásával. A papi élet alapjában megváltozott. Sok száz éves egyházi struktúrák keretében végzi a pap a mai világ teljesen új ritmusában lelkipásztori munkáját. 203. A lelkipásztorok igénylik a papi összejöveteleket. A hivatalos összejövetelek (az esperesi koronák, a rekollekció, a továbbképzések, a lelkigyakorlatok) túlságosan formálisak és esetenként idejét múltak. Ezek módját, tartalmát és körülményeit meg kellene újítani. 124 vö. PO 2-3. 125 II. János Pál pápa Budapesten, 1991. augusztus 20-án tartott beszédéből.
