A szombathelyi egyházmegye zsinati könyve (Szombathely, 2000)
VI. A szentségek és szentelmények
64 A szentségek és szentelmények 168. „A betegek kenete az a szentség, amellyel az egyház a veszélyes betegségben szenvedő híveket a szenvedő és megdicsőült Úrnak ajánlja, hogy megenyhítse és megmentse őket.”99 169. „Krisztusnak és az egyháznak a betegek iránti gondoskodásából és szeretetéből minden keresztény vegye ki a részét, éspedig azzal, hogy szorgalmasan gondoskodjék a betegekről, látogassa, és az Úrban erősítse meg őket, szükségeikben pedig testvéri segítséget nyújtson nekik.”100 Helyzetkép 170. Egyházmegyénkben a megholtaknak legalább ötven százaléka nem részesül a betegek szentségeiben. Egyre kevesebb az éjszakai hívás, és a hirtelen rosszul lévő hívőhöz sem hívják ki legtöbb esetben a papot. 171. A hiányos hitoktatás miatt a felnőttek még mindig az „utolsó kenet” fogalmával gondolkoznak, és félnek attól, hogy a beteg megijed, ha papot hívnak hozzá. Sok esetben pedig a beteg sem meri kérni a betegek szentségeit, mert ő meg a hozzátartozókat nem akarja megijeszteni, ha papot hívat magához. 172. A betegek látogatása az amúgy is túlterhelt pap vállára nehezedik. Világi munkatársak, ha vannak is, nem mindig kapnak megfelelő megbízást. Rendelkezések 93. § Minden lelkipásztornak kötelessége, hogy beteg híveit gondozza, vigasztalja, a szentségekkel megerősítse és a haldoklók lelkét Istennek ajánlja. A betegek kenetét érvényesen csak pap szolgáltathatja ki.101 99 CIC 998. kán. 100 Ordo unctionis infirmorum 42. 101 CIC 1003. kán.
