A szombathelyi egyházmegye zsinati könyve (Szombathely, 2000)

V. A keresztény család

42 A keresztény család A család belső élete A házastársak 110. A házastársak a másikért alakítják önmagukat: az önneve­lés igazi útja az, ha szeretetközösségre törekszünk azzal, akit egy életre választottunk. 111. A család tagjai közösségben élő személyek, azonban min­denkinek megmarad a maga egyénisége. 112. A hagyományos családmodell, ahol a férj a család körén kívül végzett munkával tartja el hozzátartozóit, az asszony pedig a há­zon belül végzi a családot összetartó feladatát, már a múlté. A nők közül többen a családon kívül is vállalnak munkát, de ugyanakkor elvárják, hogy férjük is vegye ki részét a házimunkából és a gyerekekkel való foglalkozásból. Ez a fajta jogosan elvárt új munka­­megosztás egyelőre nem minden családban valósul meg. 113. Az egyház álláspontja a családtervezés kérdésében válto­zatlan: a szülők joga és kötelessége meghatározni, hogy felelősséggel mikor és hány gyermeket vállalnak. A jegyespárok felkészítésekor rá kell mutatni az önmegtartóztatás értékére. A természetes családtervezési módszerek hirdetése kapcsán pedig ki kell emelni, hogy ez tisztán evilá­gi, vagyis egészségügyi és pszichológiai szempontból is nagy jelentősé­gű, a házaspár egymásra figyelésének és egymás iránt való tiszteletének az elmélyüléséhez is vezet. A gyermekek 114. A gyermekek nevelése a család legszentebb kötelessége és elidegeníthetetlen joga. A nevelés során azonban bizonyos társadalmi kö­telezettségeket is teljesíteni kell, ugyanakkor a család nem képes teljes egészében megoldani a nevelés és oktatás valamennyi részfeladatát. Az egyház tehát bekapcsolódik a nevelésbe, mégpedig - ezt hangsúlyozni kell - a kisegítés elve alapján. A katolikus szülők jogosan igénylik katoli­kus nevelőintézetek szolgálatait. Fontos, hogy gyermekeiket olyan közös­ségbe járathassák, ahol hasonló értékrend uralkodik, mint a családban. A katolikus szellemiség őrzése azonban anyagi megterhelést is jelent.

Next

/
Thumbnails
Contents