A szombathelyi egyházmegye zsinati könyve (Szombathely, 2000)

I. Az Isten igéjének hirdetése

Az Isten igéjének hirdetése

17

keresztény hit és erkölcs alapvető igazságait és szabályait. Homiliát csak felszentelt pap és diakónus mondhat.18

2. § Szükséges, hogy minden plébánián megtartsák a hagyományos triduumokat. A paptestvérek szívesen vállalkozzanak az ilyenkor szokásos közös elmélkedések és az ún. állapotbeli kötelességekről szóló oktatások megtartására. Megfelelő előkészítés után a hívek különböző csoportjai (a férfiak és a nők, a liatalok és a gyermekek) szívesen részt vesznek ezeken a lelki programokon.

3. § Vegyük komolyan a Magyar Katolikus Püspöki Kar által minden évben ajánlott felnőtt katekézisek megtartását. Ezek nagymértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy növeljük, és egyre inkább elmélyítsük híveink vallási ismereteit. Késő ősztől kora tavaszig bizonyára mindenütt találnak erre lehetőséget.

4. § Az igehirdetés nem csupán a lelkipásztorok feladata, hanem a világi híveké is. Ennek érdekében gondoskodjunk az alkalmas hívek kiválasztásáról és képzéséről. Bátran vegyük igénybe a lelkipásztori munkatársak közreműködését: a hitoktatásban, a szentségek (a keresztség, az elsőáldozás, a bérmálás, a házasság) felvételének előkészítésében, valamint az igeliturgiák végzésénél.

Minden segítséget adjunk meg számukra, hogy feladataikat eredményesen és magas színvonalon végezhessék. Juttassuk őket megfelelő prédikáció-vázlatokhoz, teológiai és lelki könyvekhez, hitoktatási segédeszközökhöz. A lelkipásztorok és a világi munkatársak törekedjenek egymás kölcsönös tiszteletére és megbecsülésére.19

5. § Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a keresztény családok is az evangelizálás hatékony tényezői legyenek. A keresztény szülőkben tudatosítsuk, hogy gyermekeik számára szavuk és jó példájuk által ők, mint a családegyház papjai, az Isten igéjének első és legfontosabb hirdetői.20

6. § Célszerű, hogy az egyházközségen belül a hívek különböző rétegei: a gyermekek, a fiatalok, az ifjú házasok, az idősebbek stb. számára kis csoportokat szervezzünk. Az ilyen kis közösségek

18 CIC 767. kán.

19 vö. LG 41.

20 vö. FC 49.