A szombathelyi egyházmegye zsinati könyve (Szombathely, 2000)

X. Az egyházmegye szervezete

Az egyházmegye szervezete

192. § Biztosítani kell az Egyházmegyei Papi Szenátus tényleges működését. Ezért a főpásztor évente legalább két alkalommal hívja össze tanácskozásra a szenátus tagjait. A tanácskozás előtti napokban minden tag kapja meg az ülésen tárgyalandó témák jegyzékét, hogy megfelelő módon fel tudjon készülni a felelős hozzászólásra.

193. § Ajánlatos, hogy a fopásztor - a II. Vatikáni Zsinat szándékának megfelelően - állítsa fel az Egyházmegyei Pasztorális Tanácsot. Ennek közreműködésével ki kell dolgozni az egyházmegye számára egy pasztorális tervet. El kell végezni - a többi között - a plébániai rendszer korszerűsítését. A Pasztorális Tanács dolgozzon ki egy javaslatot: melyek legyenek azok az ún. központi plébániák, ahol a növekvő' paphiány ellenére is mindig kíván helyben lakó plébánost biztosítani az Egyházmegyei Hatóság.

194. § Az Egyházmegyei Hatóság körültekintően rangsorolja, hangolja össze és támogassa az egyházi építkezéseket.

195. § A lelkipásztorok új helyre történő' kinevezése augusztus 1-jei hatállyal történjék. így az új tanév megkezdése eló'tt be tudnak illeszkedni új környezetükbe.

196. § Áthelyezési kérelmét minden lelkipásztor húsvétig nyújtsa be a megyés püspöknek.

197. § A kerületi esperesek kinevezésénél a megyés püspök hallgassa meg a kerület papságának véleményét.

Az esperes - a hagyományos teendői mellett - koordinálja a kerület papjainak szabadságidejét. Az érdekeltek - az esperes vezetésével - közös egyetértéssel szervezzék meg a kerület plébániáin a vasárnapi misézést, illetve az igeliturgiák tartását.

198. § A plébános betegsége vagy halála esetén - ugyancsak az esperes koordinálása mellett - a kerület papsága három vasárnapon (ünnepen) biztosítsa a helyettesítést. Utána pedig az Egyházmegyei Hatóság gondoskodjék a helyettesítésről, vagy az új plébános kinevezéséről.

199. § Egyházmegyénk német, szlovén és horvát anyanyelvű híveinek lelkipásztori szolgálatával a megyés püspök lehetőleg a hívek nyelvét beszélő papot bízzon meg. S a papnövendékek képzésénél is törekedjék segíteni a nemzetiségi kispapok nyelvtanulását.