Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)

kadtak az óramutatók a tornyok homlokán, elnémultak a harangok, eltűnt a város fölé magasodó tetőszerkezet, leszakadt a hosszhajó hatalmas boltozata a kórussal és orgonával együtt, kilenc oltár porba omlott, Wínterhalder és Spreng mennyezetfreskói pillanatok alatt semmivé váltak s Maulbertsch és Dorfmeister ecsetjének remekei: az oltárképek ronggyá foszlottak. A falak márványruháját letépte a szörnyű légnyomás, melynek vihara kiszabta a szentély boltozatát, a padsorok eltűntek, s a csonka falak óriási romhalmazt öleltek át. A kis szószék mellett, a törmelékek alatt egy nő kiáltott segítségért. Messziről jött kórházban fekvő katonaférjét meglátogatni, s a riadó a templomban érte. A segítő kezek kimentették és lábtöréssel kórházba szállították. Két hívő a romok közt lelte halálát. A székeskáptalan két tagja: Kiss Lajos olvasókanonok, püspöki helynök és Pintér József őrkanonok a székesegyház pusztulásával egyidőben lett a bombázás áldozata.

A templomtérről Szily püspök bronzszobra nézte a rommá vált székesegyházat,

A megyés főpásztor ideiglenes székesegyháza a szalézi plébánia Szent Quirinus temploma lett, a főplébánia híveinek otthona pedig a Szent Domonkos Nővérek zárdatemploma.

2. Az újjáépítés.

A repülőgépek öt hullámban támadták és pusztították a várost. Amint egy-egy hullám elvonult, a beállott rövid szünetben bátor emberek hozzáfogtak a romok alá temetettek kiszabadításához. Sokasodtak a holt tetemek s az élők könnyei. Estére a kórházakban már nem volt férőhely a súlyos sebesültek számára. A székesegyház romjai közé elsőnek a papok és kispapok siettek, hogy mentsék a romhalmazból a templom legdrágább kincseit. Kihozták a Szent Kereszt-ereklyét, Szent Márton püspöknek, az egyházmegye védőszentjének ereklyecsontjait és a mellékoltárok ereklyéit. Életveszéllyel járt a munka, mert a mentők felett 30 méteres magasságban a tetőszerkezet szétesett gerendái lebegtek s meglazult falrészek zuhantak alá.

6