Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)
b) Fogadalom és eskü Most ezt a felajánlást meg fogjuk pecsételni. Az Isten nagy bazilikájának kékes kupolája alatt szent fogadást teszünk: —< Igéritek-e, Híveim, hogy katolikus hitetekhez halálig hűek maradtok és minden támadással szemben megvédítek? ígérjük! — hangzik az egyöntetű válasz. — Igéritek-e, hogy Isten tízparancsolatát megtartjátok és küzdeni fogtok az istentelenség és erkölcstelenség ellen? ígérjük! —• kiáltja a sokaság. —■ Igéritek-e, hogy a katolikus Anyaszentegyházhoz halálig hűek maradtok? ígérjük! — hangzik a hűségnyilatkozat. —• Igérítek-e, hogy Szentatyánkhoz, az egyház látható fejéhez és a Szentatyával egyesült főpásztoraitokhoz és lelkipásztoraitokhoz hűek maradtok? ígérjük! — mondja a hívősereg. —< Isten engem úgy segéljen! Isten engem úgy segéljen! — Úgy legyen! Amen. Ite, missa est! Ennek a felszólításnak értelme nemcsak az, hogy vége van, menjetek, hanem: menjetek, — és most kezdődik a ti apostoli munkátok. Hallgassátok meg, mit üzent Szentséges Atyánk az egész világnak, amikor július 2-án a kereszténységhez szólt: Álljatok erősen a hitben! A jövő azoké, akik hisznek és nem a kételkedőké. A jövő az erőseké, akik szilárdan remélnek, és nem a megalkuvóké, A jövő azoké, akik szeretnek, és nem a gyűlölködőké. Az Anyaszentegyház munkája nem fejeződött be, sőt most kezdődik igazában, amikor a világ rájött a saját feje szerint csinált, Isten nélküli élet csődjére. A Gondviseléstől rátok bízott feladat, — írja Szentséges Atyánk, — hogy ne kislelkű békét kössetek a világgal, hanem ti adjatok a világnak valóban méltó békét Isten és az emberek színe előtt! Ite, missa est! Megkaptátok az útmutatást. Fogjátok kezetekbe az olvasót és imádságos lélekkel, apostoli, munkás, katolikus szent egységben induljunk ... De erre a felelet: Deo gratias! Hála legyen az Istennek! Hála a Szűzanyának, ki megsegítette a Mária-dómot felépíteni és ezeken az ünnepélyeken annyi kegyelmet hozott számunkra. De hálásan megköszönjük a mi bíboros Főpapunknak és a magyar Püspöki Karnak, hogy megtiszteltek bennünket 55
