Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)

örülünk részben a gyönyörű templom megújulásának, részben annak a lelki megmozdulásnak, ami a templomszenteléssel velejár. Gazdag tapasztalat számunkra tudni azt, hogy nyo­morúságos viszonyok között egy egyházmegyének főpásztora, székeskáptalanja, papsága és hívei mit tudtak .rövid két és fél esztendő alatt létrehozni. Ez a tény párját ritkítja ma Magyar­­országon. Sabaria docet. .. Mi átvesszük ezt a tanítást és nem fogjuk elmulasztani a különböző egyházmegyék papsága és hívei elé állítani. Ami az én személyemet és a vele kapcsolatos meleg meg­emlékezéseket illeti, azokat a régi spirituálisnak külön köszönöm meg; a Szentszék ormáról érkezett kegy alkalmával azonban meleg szívvel köszöntőm itt, mint aki még mindig a szombat­­helyi egyházmegye lelki közösségébe számítom magamat. Szónokunk reménycsíllagra mutatott, amit én is aláhúzottan említek. Az egyik indító ok, amiért ezt mondom, az az összehason­lítás, ami 1526 után és a mostáni háborús összeomlás után jelentkezik. Akkor egyebek mellett lelkileg is szétesett és ötfelé ment ez az ország. Nem volt a királyi területen, még kevésbbé az erdélyi vagy török területen magyar püspök, s a katolikus papság sem állott a helyén, mint most. Azt mondják, hogy akkor külföldi hatások lírázták át a magyar nemzetet és csi­náltak szellemi forradalmat. Ez igaz, de a hibát akkor a nagy­­birtokosok és a katolikus papok csinálták, s azért veszett el a hívek négyötöd része. Amazokat az egyházi javak kapzsi vágya, a papságot pedig a fegyelemlazítás szándéka vezette. Most más a helyzet. A dunántúli papság, és sajátosan itt a nyugati papság 1944-ben a helyén állott és híveivel maradt. Ez mentette meg a magyar helyzetet, hogy itt nem tört ki mene­külési pánik. Elgondolhatjuk, mi lett volna ezzel az országgal, ha a nép elhagyta volna az ország területét. A magyar papság­nak dicsőségét ezen a ponton feljegyzi a történelem. A másik körülmény, ami a reményt szintén alátámasztja, az, hogy a katolikus papság a püspöki karral tökéletes együtt­­munkálkodással, útmutatásait elfogadva, megőrzi a magyar katolicizmus egységét, ami külföldön is tiszteletben és elisme­résben részesül. Híveink a papsággal együtt fegyelmezett sereg, acies bene ordinata, mely a püspöki kar irányítását várja. Amerre az országban megfordulok, hatalmas tömegek áhítattal, katolikus és magyar lelkesedéssel vesznek részt az egyházi élet mozgal­maiban, a hitéleti ténykedésekben, s éjt-nappalt áldoznak arra, hogy kisürgessék azt a segítséget, amit a Boldogasszony évében várunk. 42

Next

/
Thumbnails
Contents