Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)
és a magyar püspöki kar nevében nyújt nekünk. Karizmatikus bölcseségével a réveteg elméket eligazítja, a fáradt lelkekbe erőt, a csüggeteg szívekbe bátorságot önt; ambrusi jelleme pedig a magyarság sziklája, melybe a hányatott magyarok, katolikusok és másvallásúak egyaránt fogózkodnak, hogy a hullámok el ne sodorják őket. Mi Eminenciádnak is ígéretet teszünk, hogy tanítását megtartjuk, példáját követjük s minden erőnkkel azon leszünk, hogy a nagyméltóságú püspöki kar szándékait szíwellélekkel valóra váltsuk. A mai naphoz még egy kegyeletes esemény fűződik: Ma vám második évfordulója annak, hogy a Szentatya Eminenciádat a magyar Sión ormára állította és vállaira tette méltóságának keresztjét, melyet azóta hősies lélekkel hordoz. Engedje meg, hogy az egyházmegye papsága ez alkalommal külön is köszönthesse azzal a hódolattal, melybe belezsong az egykori testvéri szeretet. A szombathelyi székesegyház, melyet első püspökünk emelt, fenséges Mária-dóm. Az országnak ez a szép műemléke egy borzalmas márciusi napon elpusztult, de Püspökünk fáradhatatlan buzgósággal a romokból újraépítette. Fájdalom, ez a második templom nem olyan szép, mint az első volt. Ha az eredetire gondolunk, öregeknek és fiataloknak egyaránt könnybe lábad a szemük. De nem panaszkodunk. Az első templom a képzőművészet remek alkotásaiban megjelenítette az egész Mariologíát. A tartalom és színek szép harmóniájában a művészet prédikált a Szűzanyáról. Nem győztünk betelni szépségével, mindennap gyönyörködtünk benne és az élvezet örömében mosolyogtunk reá. De elismerjük, sem magunkban, sem híveinkben nem alakítottuk kellően kegyelmi életbe az Isten Anyjának eszményét. Az Úristen letörölte a művészet alkotásait. A megdöbbentő pusztulásból megértettük és alázatosan fogadjuk figyelmeztetését: ezentúl nem művészi színekből, hanem az Egyház tanításából kell lelkűnkbe rajzolnunk Szűz Mária képét, melyet tiszteletünk, követésünk, hitünk és szeretetünk élő valóságba alakít. Ehhez az ünnepi elhatározásunkhoz új indítékot is kapunk. A magyar püspöki kar tagjai közismerten kiváló tisztelői a Szűzanyának. Egyéni buzgóságuk, mellyel egyházmegyéjükben tündökölnek, most a mi áhítatunkat is felszítja. De azontúl elhozzák egyházmegyéik hagyományos Máría-tiszteletét. Hiszen valamennyiüknek vagy a székesegyháza, vagy az egyházmegyéje Mária pártfogása alatt áll. A Főpásztorok, egyházmegyéjük üdvözlete gyanánt, magukkal hozták Mária életének titkait, kíki azt, amelyik az egyházmegyéjének sajátja: a szeplőtelen fogantatás liliomát, a Visitatio örömét, Nagyboldogasszony dicsősé-40
