Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)

mindazt, ami kérés a földről az egek Urához száll. Akik ma itt imádkoztak és énekeltek, azok egyenkínt kivonulnak a temetőbe. De ebben a templomban, a ti munkátok színhelyén tovább folyik a végtelen értékű áldozat, állandóan jelen lesz az Úr Jézus az Oltáriszentségben, szüntelenül mennek az emberek megnyugvásért a gyóntatószékbe és az erősek eledeléért az áldoztató rácshoz. És ennek a sok kegyelemnek harmatja azok kezére és lelkére is hull, akik káromkodás nélkül, tehát imádkozó lélekkel végezték a templomépítést.

Emelem poharamat erre a lelkes, érdemes munkáscsapatra, amely megértette, min dolgozik; amely tisztában volt azzal, hogy ez valóban „magas építkezés“ volt —- lelki értelemben. Köszöntőm azt az együttest, amely összefogott, mint az összetett kezek. Ezt a gondolatot, amely kijegecesedett a templom körül, őrizze meg a munkásság és őrizze meg az Egyház, — és a közeli kezek ne eresszék el egymást a jövőben se. Isten áldása legyen az Egyház és a munkásság együttesén!“

Hosszas éljenzéssel és tapssal köszönték meg a munkások a hercegprímás szavait. A figyelő szemekről és arcokról le lehetett olvasni, hogy szívből beszél és szívekbe hullt minden mag.

Ezután az építtető megyéspüspök emelkedett szólásra s köszönetét fejezvén ki munkásainak, az építési vállalkozónak, az irányító mérnököknek és az építésben legtöbbet fáradozó papjainak, így folytatta:

,,Az a munkásság, amely hitében hűséges volt, de amely sokszor hallott az Egyházról és főpapságról olyan kijelentéseket, melyek ha hitében nem is zavarták meg, de bántották, —< ez a munkásság most közvetlen közelről megismerhette az Egyház vezetőit, akik nem sopánkodtak az elszegényedés miatt akkor, amikor leszegényítették javadalmaitól. Ez a sors érte a püspökséget is, mégis vállalta az építkezést, mert munkát akart adni azoknak, akiknek akkor munkájuk alig volt. Az elmúlt két és fél év alatt a munkásság még jobban megismerte főpásztorát és papjait; megismerte az Egyház szociális arculatát, amely nem forradalmakkal és istentagadással, hanem Isten szeretetével meg tudta mutatni, hogy tud segíteni még akkor is, amikor emberileg azt gondolták, hogy nincs lehetőség a tovább építésre. Minden munkás, aki ebben a templomépítésben résztvett -— mondta befejezésül — szent munkaközösség tagja lett. Ezután is minden esztendőben egyszer összejövünk közös szentáldozásra, hálaadó szentmisére és összefogjuk továbbra is

26