Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)
foglalták a szentélyben kijelölt helyüket. Két év szakadatlan munkájával ők tették lehetővé a templom felszentelését. A nép fegyelmezetten egyre áramlik a templomba. Már nincs talpalatnyi hely, a mellékoltárok fülkéi is szorongásig telve. Ötezer hívő bent a templomban és tízszer annyi kívül. Zeng az ének: Ó Boldogasszony, szép magyar hazánknak S egyházmegyénknek Boldogasszonya . . . Mikor elhallgatott az ének, megkondultak a székesegyház, majd az összes szombathelyi templomok harangjai. Püspöki rendeletre ugyanabban az időben az egyházmegye minden templomában szóltak a harangok és hirdették a két vármegyére kiterjedő egyházmegye 350.000 hívének örömét: a helyreállított templom ismét fel van szentelve Isten dicsőségére. a) Első istentisztelet Miközben a közönség elhelyezkedett, a bíboros miseruhába öltözött. A szentély leckeoldalán külön imazsámolyokon térdeltek a püspökök és az egyházi méltóságok. A kanonoki stallumokban és a padsorokban a vasvár —szombathelyi székeskáptalan tagjai, a vidéki káptalanok s a tudományegyetem képviselői és a szerzetesrendek tartományfőnökei; a széksorokban pedig a hatóságok, a városi és vármegyei hivatalok, az egyházközség és a katolikus egyesületek képviselői foglaltak helyet. Az egyik széken szerényen meghúzódva a bíboros édesanyja imádkozott. Kezdetét vette az ünnepi szentmise, melyet fényes asszisztenciával a hercegprímás pontifikáit. A kóruson Radvány Mihály, teológiai tanár vezénylésével a Schola Cantorum Sabariensís Palestrina többszólamú miséjét énekelte. Ugyanakkor kint a templomtéren felállított oltárnál csendes szentmise volt, melybe a hatalmas téren felsorakozó hívők kapcsolódtak. Az utcákon és tereken felállított megafonok közvetítették a szent ténykedések 16
