Szily János: Instructio venerabilis cleri dioecesis Sabariensis (Szombathely, 1884)

— 173 —

végrendeletet maga a hagyományozó irta és aláírta. Minden más esetben négy tanú kívántatik. — Tanuk nem lehetnek azok, kik a 18 évöket be nem töltötték : továbbá a vakok , siketek és némák vagy a kik eszök használatától meg vannak fosztva. a kik hamis eskü vagy csalás miatt már fenyitve voltak, a kinek a végrendelkező valamit szánt a végrendeletben, sőt az ilyennek közelebbi rokonai, sógorai sem — ily esetben a végrendelet csak akkor lesz érvényes, ha az illetőn kívül is kiüt a törvényszabta tanuk száma. A tanuknak a rendelkezésnél együtt kell jelen, lenniök, kü lönben a végrendelet érvénytelen. Azon esetben, mikor két tanú elégséges, legalább egyiknek ; ha pedig négy szükséges , legalább kettőnek tudni kell írni és olvasni s a végrendeletet sajátkezüleg kell aláírni. Az Írni nem tudó tanú nevét az írni tudó irja alá, az pedig keze keresztvonásával erősiti meg. — A ki végrendeletét maga irta és alá is irta ; továbbá a M írni és olvasni tud, de végrendeletét nem önkezűleg irta, hanem ő irta alá: ez a végrendelet tartalmát a tanuk előtt elmondani nem köteles ; hanem elég, ha a tanuk előtt kijelenti, hogy ezen irat az ő végrendelkezését tartalmazza^ azt előttük aláírja , vagy, ha már előbb aláirta, előttük elismeri. A tanuknak pedig biztosításul alá kell irniok. — Ha a rendelkező írni és olvasni nem tud, vagy más okból nevét alá nem Írhatja ; ily esetben a tanuknak ismerni kell a végrendelet tartalmát, s e végből szükséges, hogy a tanuk a végrendelkező által használt nyelvet értsék, hogy a végrendelet a rendelkező és a kívánt számú tagok jelenlétében valamelyik írni és olvasni tudó tanú által felolvastassék, hogy ezután a rendelkező