Széchényi Miklós: A Szent György vértanúról nevezett Jaáki Apátság története (Budapest, 1901)
A SZENT GYÖRGY VÉRTANÚRÓL NEVEZETT JAÁKI APÁTSÁG TÖRTÉNETE 47 Miután Erdődy Gábor gróf 1744 szeptember 26-án elhalálozott, a megüresedett apátságot Terzi Jakab nyerte el 1745 január 3-án.1 Terzi Olaszországban született Bozagában; atyja Márton, anyja Collini Mária volt. Hazánkba jővén, sikerült a váczi káptalanban javadalomhoz jutnia. Majd Erdődy László és Lajos grófok adományozásából jaáki apáttá lett.2 Mindjárt apátsága kezdetén összeütközésbe jutott a jaáki közbirtokossággal. Ugyanis emberei behajtották Körmendi János radóczi lakosnak 19 darab sertését, a ki az ezekért követelt 30 denárnyi váltságot le is fizette az egyik megyei esküdt kezeihez. Azonban Jaák közbirtokosai ez ellen óvást emeltek, azt állitván, hogy a hely, a honnan a sertéseket behajtották, közös birtok. Ekkor az apát megkeresésére gróf Pálffy János nádor parancsot menesztett Vas vármegye szolgabirájához, a melylyel elrendelte, hogy az apát által kijelölendő egyéneket idézze meg és hallgassa ki.3 A tanukhoz ez alkalommal a következő kérdéseket intézték. «Tudja-e vagy hallotta-e a tanú a régiektől, hogy ezen jaáki helység határában az apáturságot illető erdők hol kezdődnek és hol végeztetnek? Emlékezik arra is vagy hallotta-e a tanú, hogy mindazon erdőknek békeséges bírásában és birtokában egyedül az előbbeni apáturak voltak, és azoknak engedelmek kívül és nélkül világi embereknek és más akármely jaáki földesurnak, nemeseknek és nemteleneknek se fát vágni, sem makkoltatni, se kaszáltatni, sem pedig marhákat őrizni, a mint fölebb jelentve vagyon, az apáturság akaratja és engedelme nélkül nem volt szabad; és végre tudja-e, hallotta-e a tanú a kisunyomi helység határja felől nevezet szerint a Cseresben, vagyis annak Csaritájában, ugyanezen jaáki határban nemde a régi apáturak is szabad usussal bírtak, kiadván némely részét azon Cseresnek irtás alá a szegényeknek, és ugyan hallotta-e tanú, hogy azon irtásba bele is kezdettek és az apáturaságnak kappanyokat adtak? Mi okra nézve kellett annak az irtásnak elpusztulni és erdőkké válni, ha tudja, vallja meg a tanú és ugyanazon irtáson termett és kivágott fákat az apáturság jobbágyai a szomszéd faluknak pénzen adták-e el?» A kihallgatott tanuk kijelölték «az apáturaságba tartozó erdők» határait és egyszersmind azt is igazolták, hogy «ezen erdei a jaáki apáturaságnak mindenkor tilosak voltak» és hogy a «kisunyomi helység határja felől nevezet szerint a Cserest vagyis annak Csaritáját, ezen jaáki határban lévőt, darabszámra régente a jaáki apáturak irtás alá kiadván a szegénységnek kappanyokért, azután midőn kezdették irtanyi már, alkalmasint a kappanyoktól elállván a jaáki apáturság és dézsmára venni kívánta, ezt meghallották a szegény emberek, abban hagyták fentnevezett Cseresnek irtását.»4 Terzi apát nagyon rövid ideig élvezte javadalmát. Az 1746. év márczius havában 1 Gróf Erdődy-család vépi levéltára. Ease. 31. Nr. 2111. — 2 U. ott. Nr. 2113. — 3 Gróf Erdődy-család monyorókeréki levéltára. Fasc. 22. Nr. 1152. 4 Apátsági irományok, III. csomag.
