Széchényi Miklós: A Szent György vértanúról nevezett Jaáki Apátság története (Budapest, 1901)
A SZENT GYÖRGY VÉRTANÚRÓL NEVEZETT JAÁKI APÁTSÁG TÖRTÉNETE 25 A világtalan István apát után tehát Gombos Balázs lett jaáki apáttá. Ő azonban nem sokáig élvezhette békében javadalmát. Erdődy Péter fia és örököse, szintén Péter, úgy látszik - - legalább Gombos erősen megvolt erről győződve — Lukafalvi Zarka Pál jószágkormányzójának felbujtására, Gombost az apátságból erőszakkal kiűzte és vagy 400 forintot érő vagyonától megfosztotta. Gombos ekkor Ujlaky Ferencz győri püspökhöz fordult oltalomért. A püspök tett is érdekében lépéseket, de nem sok eredménynyel, mert a helyett hogy kibékítette volna a haragvó főurat, csak még jobban Gombos ellen ingerelte, úgy annyira, hogy Erdődy és Zarka halállal fenyegették őt. Ekkor, 1548 deczember 16-án, megjelent Gombos a vasvári káptalan előtt, és itt írásba foglaltatván ügyét-baját, kijelentette, hogy ha ő erőszakos módon vesztené életét, úgy azt csak Erdődynek, Zárkának és az ő embereiknek kellene tulajdonítani. Ha ez bekövetkeznék, javainak visszaszerzésével az említett püspököt és káptalant bízza meg.1 Mivel hívta ki Gombos ennyire maga ellen kegyurának haragját és boszuját, nem is sejthetjük. Csupán annyit tudunk, hogy Erdődy Péter 1548-ban különösen két dologgal vádolta őt; az egyik az volt, hogy az apátság javait elpusztította, a másik pedig, hogy egy nőrokonával botrányos viszonyban élt. A gróf különféle mende-mondák után indulva emelte ellene ezen vádakat, de azt hitte, hogy tanukkal is fogja tudni bizonyítani ezeket. Azért azzal a kéréssel fordult I. Ferdinánd királyhoz, hogy miután saját jogainak megóvása czéljából szüksége lenne bizonyos egyházi és világi tanuk vallomására Gombos Balázs ellen, a jaáki apátság elpusztítására s más ezzel kapcsolatos dolgokra nézve, rendelje el a király a tanuk kihallgatását. Mire I. Ferdinánd 1548 október 29-én parancsot menesztett a vasvári káptalanhoz, hogy az Erdődy Péter vagy az ő meghatalmazottja által kitűzendő időre küldje ki megbízottját, a ki a király embereivel egyetértve, idézze meg és hallgassa ki mindazokat, a kiknek vallomására Erdődynek szüksége van. A káptalan a királyi meghagyásnak megfelelően, kiküldötte a maga képviseletében Bikszádi János éneklőkanonokot, a ki Nagyiváni Akácz János királyi emberrel nov. 5-én megjelent Jaákon, és itt a tanukat eskü alatt mindarra nézve kihallgatta, a mit csak a monostor elpusztításáról és Gombos apátról tudtak. A vallomások azonban nemcsak hogy nem igazolták a Gombos ellen emelt vádakat, hanem ellenkezőleg bizonyságot tettek az apát lelkiismeretes gondosságáról, valamint papi életének kifogástalan tisztaságáról. A felvett jegyzőkönyvben ugyanis a következőket olvassuk. Az első tanú, jaáki Veres Antal, Szelestei Bernát jobbágya, hit alatt vallotta, hogy Gombos az alatt az öt év alatt, mig köztük tartózkodott, semmiféle pusztítást nem vitt végbe 1 Szombathelyi káptalani levéltár Protoc. Nr. 121. 4
