Széchényi Miklós: A Szent György vértanúról nevezett Jaáki Apátság története (Budapest, 1901)
22 A SZENT GYÖRGY VÉRTANÚRÓL NEVEZETT JAÁKI APÁTSÁG TÖRTÉNETE és sok majorságot, birtokrészt és mindezeknek saját és unokaöcscse, Erdődy Péter nevére való átruházását is kieszközölte a pozsonyi káptalan előtt.1' így jutott Monyorókerékkel és a többi birtokkal együtt a jaáki apátság kegyurasága az Erdődy-család birtokába. A XVI. század kezdetével II. Ulászlónak gyengeségekkel tele uralkodása alatt, a mikor az ország lakosaiból már kezdett kiveszni a jog, törvény s minden tekintélynek tisztelete, mint általában mindenhol, úgy a benczés rend kebelében is szomorú hanyatlás jelei mutatkoztak. A szerzetesi fegyelem meglazult, a kolostorban mindenféle visszaélések kaptak lábra s a rendtagokban a jámbor istenfélelmet, az ájtatos buzgóságot, az alázatosság és önmegtagadás szellemét hivságos gondolatok és földies vágyak váltották fel. A zárdák előbbi boldog csendjébe az elégedetlenség, a lázongás moraja zúgott bele, s a szerzetesek elhagyva zárdáikat, szanaszét kóboroltak az egész országban. Végre a XVI. század hajnalán maga Ulászló is szükségét látta annak, hogy a fejetlenségnek véget vessen, és 1500 ápril 23-án meghagyta Tolnai Máté pannonhalmi főapátnak, valamint az összes többi apátoknak is, hogy legyen gondjuk arra, miszerint az egyes zárdákban a szerzetesi fegyelem és szabályok a legszigorúbban megtartassanak, a szerzetesek rendi öltönyeikben járjanak, szent szegénységben éljenek s a kóbor barátok akár karhatalommal is visszavitessenek szerzetes házaikba.2 Majd ismét 1501 május 6-án az iránt rendelkezik a király, hogy a pannonhalmi monostorban megtartott általános rendi gyűlés által hozott s a szigorú szerzetesi szabályok felújítását czélzó rendszabályok végrehajtassanak.3 A főapát hatalma és ereje azonban már nem volt elegendő az elhatalmasodott bajok orvoslására; mire a király az esztergomi érseket bizta meg, hogy kivált az engedetlen szerzetesek megfenyitésében a főapátnak segítségére legyen.4 Ennek daczára 1507-ben pl. a pécsváradi és szegzárdi benczés apátságokból a szerzetesek az egyházi szabályok lábbal tiprásával elszéledtek úgy, hogy ennek következtében az istenitisztelet is nagy mértékben szenvedett. Ekkor a pápa maga hívta fel a pécsi püspököt, hogy ennek vessen gátat, a kóbor szerzeteseket pedig kényszerítse zárdáikba visszatérni.5 Még ennél is botrányosabb dolog történt két év múlva Pannonhalmán. Ugyanis Balázs jaáki apát, nem lehetetlen, hogy ugyanaz, ki 1484-ben a beiktatásnál jelen volt, nem tudjuk önként-e vagy felsőbb intézkedésre — ez utóbbi valószínűbb — megvált javadalmától és állandóan Pannonhalmán tartózkodott. 1509 október havának végén azonban megszökött a monostorból és a mi még növelte bűnét, a zárdalakók ruháiból és egyéb holnriaiból eltulajdonított egyetmást. Mire Tolnai Máté főapát november 1-én felkéri az összes 1 Rupp : Magyarország helyrajzi története I. 2, 571. — 2 Oklevéltár a magyar kir. kegyúri jog történetéhez 62. 1. — 3 U. ott 67. 1. — 4 U. ott 75. — 5 Theiner : Monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia. II. 575.
