Széchényi Miklós: A Szent György vértanúról nevezett Jaáki Apátság története (Budapest, 1901)
14 A SZENT GYÖRGY VÉRTANÚRÓL NEVEZETT JAÁKI APÁTSÁG TÖRTÉNETE Ily nyomasztó körülmények között éltek, midőn kilátásuk nyilt egy előnyös birtokcserére, a mit az 1321. esztendőben Bugudi Kázmér fiai, Csepán és Varda nemesek szerettek volna velük keresztül vinni. Jakab apát, az első, a kinek nevét ismerjük, kapva-kapott a kedvező alkalmon; megjelent a vasvári káptalan előtt s a nevezettekkel az apátság nevében a következő szerződést kötötte. Az apátság Kápolnafölde nevű birtokát, Csepán és Varda egyik birtokának tőszomszédságában, a melyen egy szent Egyed tiszteletére emelt kápolna is állott, 20 márka becsértékben összes szántóföldjeivel, ligeteivel, rétjeivel átengedi Csepánnak és Vardának, valamint utódaiknak örök joggal; Varda, Csepán, Domonkos testvérek pedig ennek fejében egy 13 márkára becsült monyorókeréki szőllőt, egy kétkövü malmot a Pinka-folyón, a mit 2 márka költségen állíttattak helyre, úgy szintén egy ekényi földet hat ökörrel és a szükséges felszereléssel bocsátanak szent György vértanú egyházának, vagyis annak képviseletében Jakab apátnak és szerzetes testvéreinek birtokába. Ezen szerződéshez, a melyet a vasvári káptalan 1321-ben írásban foglalt és 1328. évi ápril 10-én Varda comes kérésére újra átirt, Miklós győri püspök már megelőzőleg beleegyezését adta és nyilvánította.1. Jakab apát gondos őrködése azonban nem volt képes a vész sötét fellegét elhárítani az apátságról, sem pedig attól megóvni, hogy az eddigieknél még nagyobb veszteségek érjék. A miről tiz év múlva, 1331-ben értesülünk, az már nem is veszteség, hanem valóságos szerencsétlenség volt. Némely hitetlen ember hatalmaskodása folytán — mint az oklevél mondja a monostor földig leégett és a l<iváltságaira, birtokaira vonatkozó oklevelek mind megsemmisültek. Ekkor már Jeromos apát állott a monostor élén. Nehogy az oklevelek híján további veszteségek érjék az apátságot, a királynál keresett segélyt és oltalmat. Róbert Károly, megemlékezvén az egyháztól nyert számtalan jótéteményre, hogy az apátságot nyomasztó helyzetéből kiszabadítsa és az istenitisztelet végzésére ismét alkalmassá tegye, 1331 ápril 27-én elrendeli, hogy azokat a javakat, a melyeknek az apátság akár már most birtokában van, akár pedig királyi intézkedés következtében fog ezentúl birtokába visszahelyeztetni, sem a kegyúri jog alapján, sem más valamely czimen, senki ne merészelje akár részben, akár egészben eladni, vagy lefoglalni, ha csak maga az apát nem intézkedik ez iránt a monostor érdekében. Az ország nádorának pedig szigorúan meghagyja, úgyszintén az országbírónak is, valamint az összes bíráknak, hogy az apátság ellen azoknak, kik magukat az apátság kegyurainak hirdetik, semmiféle tulajdonjogi kérdésben ítéletet hozni ne merészeljenek.2 Róbert Károly ezen okmányát 1388 február 27-én Mihály apát kérelmére Mária királynő is jóváhagyta, megerősítette és átírta.3 • 1 Hazai okmánytár IV. 130, 139. — 2 Lásd az I. szám alatti oklevelet. — 3 Lásd a III. szám alatti oklevelet.
