Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)

A SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS TÖRTÉNETE - Állomások

SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS Az 1938-as esztendő kiemelkedő hazai, de nemzetközi figyelmet is keltő esemé­nye az Eucharisztikus Kongresszus. A kongresszuson a kórus közreműködő­ként és önálló koncertadóként is szere­pelt. A „kongresszusi” műsort előzetesen be­mutatták május 8-án a soproni Szent Mi­hály templomban. A soproni meghívóból „derül ki”, hogy milyen kórusműveket énekeltek Budapesten. Az elhangzott műsorszámok: 1. Palestrina: 2. Ingegneri: 3. Palestrina: 4. Victoria: 5. Victoria: 6. Palestrina: 7. Lassus: 8. Ingegneri: 9. Palestrina: Laudate Dominum Una hora 0 quantus luctus Domine non sum dignus Sanctus Sacerdotes domini Velociter exaudi me Velum templi Credo, a Marcellus pápa miséjéből mint a hamisítatlan, legtisztább egyházi énekművészet hirdetője, körutakra indul­jon. Werner professzor azonban nemcsak mint a szombathelyi énekiskola alapítója írja nevét a magyar egyházzene törté­netébe. Ráadásképpen előadott két kó­rusművéből, az érdekes felépítésű »Gyászba borult Isten csillagvára« és kü­lönösen ősi Szent Istvánt hívó énekünk­nek merész harmóniákkal ékesített és mégis oly megható feldolgozásából azt látjuk, hogy mint komponistára is nem mindennapi feladatok várnak... Városunkban, ahol a legkülönfélébb okok miatt nagy nehézségekbe ütközik, hogy X. Pius Motu proprio-ja és most uralkodó pápánk, XI. Pius rendelkezése értelmében tisztán liturgikus szellemű, világias hatásoktól lehántott egyházi mu­zsikát és éneket élvezzünk, különösen jól esett felfrissülni a klasszikus polifónia ti­pikusan katolikus művészetének előbuz­­gó forrásában.” Sopron közönsége is nagy szeretettel és elismeréssel fogadta a szombathelyi kórust. Az eseményekről csak rövid hírben és megkésve számol be a Vasvármegye.35 A soproni vendégszereplésről két helyi lap írásából közlünk részleteket. „A műsort elejétől végig ismertetés kí­sérte, amely bizonyára közelebb hozta a hallgatósághoz a mai fülnek kissé szo­katlan, örökéletű alkotásokat.36 A hallgatóság rokonszenvét nagyon megnyerte a műsort vezető dr. Werner Alajos karnagy, aki higgadt, minden ha­tásvadászattól mentes, mégis oly szug­­gesztív erejű vezényletével megrázó hanghatásokat tudott kihozni kiművelt hangú emberorgonájából. Szent irigység­gel figyeljük, milyen abszolút fegyelem és mennyi fölényes tudás jellemzi ének­karát, amely három éves, csendes, alap­vető munka után - úgy érezzük - mélyre ásott a klasszikus polifónia talajába, s amely most már megérett arra, hogy A másik írás szerzője véleményét így foglalta össze:37 „Volt módunkban hallani a pécsi kó­rust, a bécsi énekesfiúkat, a salzburgi és müncheni székesegyház énekkarát és nem mernénk arra Vállalkozni, hogy a szombathelyiek elé helyezzük őket. De nem is ez a cél...” A hangverseny értékeit a szerző három csomópont köré gyűjtötte össze: „1. Minden műnél észrevehettük, hogy a szólamok néha széltől meglóbált levél susogását, majd a hegyi patak pajkos csörtetését, majd pedig a vihar lenyűgö­ző, sokrétű fenséges hangját szólaltatták meg, hogy esetleg a következő pillanat­ban a kifáradt lélek érzékeltetésére szin­te erejeveszetten síri mélységből hangoz­zanak. Megfigyelhettük, hogyan kerekíti egésszé a dallamot a hangsúly minden szólamban. Ez a hangsúly mindenütt művészi módon előkészített és befejezett melódiaalkotó erejű. Mi lenne a hegedű húrok nélkül? Ez lenne a legszebb Pa­lestrina szerzemény is hangsúlytolmácso­lás nélkül. A hangsúly okozta hullámzást 80

Next

/
Thumbnails
Contents